Árnyas tölgyerdők gyakori aljnövényzete a medvehagyma, amelyet az emberiség már évezredek óta használ gyógy- és élelmiszernövényként egyaránt. A medvehagymát a népi gyógyászatban gyakran alkalmazzák szív-érrendszeri problémák megelőzésére. A növény áprilistól május közepéig virágzik. Levelét és föld feletti részét áprilisban és májusban, hagymáját szeptemberben és októberben gyűjtik.

A gyűjtés során fokozottan ügyelni kell a más növényekkel, elsősorban a gyöngyvirággal valamint a kikericcsel történő összetévesztés veszélyére. Bár a kikerics levele hasonló a medvehagymáéhoz, az őszi kikerics, ahogy a neve is mutatja, ősszel virágzik, valamint inkább a napos legelőket, réteket kedveli így könnyen elkülöníthető a medvehagymától. Sokkal gyakoribb azonban a szintén árnyékos erdőket kedvelő gyöngyvirággal történő összetévesztés. A gyöngyvirág mérgező vegyületei már pár levél elfogyasztása után is végzetes szívpanaszokat okozhatnak.

Szerencsére a két növény megkülönböztetése nagyon egyszerű, amelyben a növények különböző kinézete és illata is segítségünkre lehet. Míg a medvehagyma jellegzetes, fokhagymára emlékeztető illatú növény, addig a gyöngyvirág levelei szagtalanok. Legkönnyebben a virágzatuk alapján különíthetők el; a medvehagyma hófehér, csillag alakú virágai jól megkülönböztethetők a gyöngyvirág illatos, harang formájú virágaitól. Előfordulhat, hogy gyöngyvirág levél keveredik a medvehagyma levelek közé. A véletlen mérgezések elkerülése érdekében célszerű a leveleket egyenként megmosni, majd fonákjukkal felfelé fordítva összehasonlítani. A gyöngyvirág bőrszerű levelei fényesek, és jóval szélesebbek (6-10 cm) a medvehagyma leveleinél (3-4 cm). Bár gyakran csak a növények föld feletti részével találkozunk, érdemes tudni, hogy gyökérzetük is igen különböző; míg a medvehagyma hagymával rendelkezik, addig a gyöngyvirág tarack-gyökérzetű.