Két évvel ezelőtt három hetet töltöttem Tanzániában és Zanzibáron. A Zanzibáron töltött idő alatt sikerült ellátogatnunk egy fűszerültetvényre, ahol a helyi idegenvezető (1. kép) vezetett körbe minket. Rengeteg növényt mutatott meg, és mindegyikhez elmondta, hogy melyik részét mire alkalmazzák a helyi népi gyógyászatban. A túra gyümölcskóstolással zárult. A túrán megismert növényeket szeretném a személyes tapasztalataim alapján bemutatni. A következő cikksorozatban több Európában is ismert növények mellett számos egzotikus növényt is bemutatok.
Az első növény, amit megismertünk, a Sheli-Sheli fa volt. Magyarul trópusi kenyérfának hívják, latinul Artocarpus altilis, az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozik. A Sheli-Sheli magassága elérheti a 26 métert is, nagy és vastag levelei vannak. A növény egynemű, azaz ugyanazon a fán vannak a hím és nő virágok. Gyümölcsei körülbelül akkorák, mint a grapefruit, de nem ritkán nagyobb méretűek is lehetnek (2. kép). A gyümölcsök formája változó, lehetnek kerekek, oválisak vagy hosszúkásúak. A gyümölcs több húsos edényre oszlik. Földrajzi eloszlásuk szerint több fajta létezik, amelyeknek más- és más a neve. A Sheli-Sheli gyümölcse tápanyagban gazdag. A termés 71% vízet, 27% szénhidrátot és 1% fehérjét tartalmaz, továbbá fontos tartalomanyagai a tiamin (B1-vitamin) és kálium. Fogyasztása általában sütött vagy főtt formában történik, de nyersen is fogyasztják. Íze hasonlít a frissen sült kenyéréhez, a burgonyához. A fából sok latex nyerhető ki, amelyet hajók tömítéséhez használnak fel. Rovarriasztó hatású kémiai anyagokat is tartalmaz. Általában házak körül termesztik, idegenvezetőnk szerint három darab Sheli-Sheli fa elegendő egy ember ellátására.
A következő növény a kurkuma (Curcuma longa) volt. Szuahéliül Manjanonak hívják és a gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozik. Az indiai sáfránynak is nevezett kurkuma a konyhakultúrában igen elterjedt fűszer, de a gyógyászatban is alkalmazzák. Jellegzetes íze és színe van. A neve az arab alkurkum szóból ered, amelynek jelentése sáfrány. Az ókori világ legfontosabb sárga színezéke volt. A tobozszerű nagy virága van. Fehérsárga-rózsaszín szirmai közvetlenül a gyöktörzs fölött, a talaj magasságában nőnek ki (3. kép). Nagy, hosszúkás alakú levelei vannak. Gyöktörzse húsos, belül erősen narancsszínű (4. kép). A gyökereket decembertől márciusig szedig fel. A túra során mi is megkóstolhattuk. A növény drogja a gyökere. A helyiek lázak, fertőzések, vérhas, májbetegségek, kisebb sebek kezelésére, emésztésserkentőként, ízületi betegségekre-gyulladásokra, szív védelmére használják.
Ezt követően chili paprikát láttunk a gyógynövénytúra során. A csípős chilipaprikák egy része a levelei fényes felszínűek, virágai fehérek, felfújt bogyótermése többféle alakzatú lehet, a termések színe is többféle lehet. Mi piros színű, kis méretű chilit láttunk (5. kép). A chilit legelterjedtebben fűszerként használják. Csípős ízét a nitrogéntartalmú kapszaicin okozza. Gyógyászati felhasználása: étvágygerjesztő, emésztést serkentő, külsőleg végtag és gerinckörnyéki fájdalmas izomgörcsökre, reumára, ízületi gyulladásra, diabéteszes neuropátiára és lumbágó kezelésére is használják, fokozza a vérkeringést. A kapszaicin mellett tartalmaz még karotionidokat , C-vitamint, szteroid-glikozidokat, cukrot, pektint.
A következő növény nekem nagyon tetszett. Lipstick fruit-nak hívta a túravezetőnk, magyarra lefordítva rúzsgyümölcs (borítókép). A szuahéli nyelvben shokishokinak hívják. A növény az orleánfa, latinul Bixa orellana, a Bixaceae családjába tartozik. A helyiek vörös testfestékként és rúzsként használják az örökzöld cserje magjait. A növény fényes, rózsaszín fürtös virágzata az ágak csúcsán jelentkezik. A gyümölcsök klaszterekben találhatók: csillogó, vörösesbarna, puha tüskék borítják. Minden termésben sok mag található. A magok vörös színét elsősorban a karotinoid pigmentek, a bixin és a norbixin okozza. Napjainkban a terméseiből kivont annattót élelmiszer-adalékként (E160b) alkalmazzák.