Az illatos varjúháj vagy másnéven rózsagyökér, aranygyökér (Rhodiola rosea L.) Európa, Észak-Amerika és Ázsia magashegységeiben, valamint a sarkvidéki területeken fordul elő. Időszámításunk után 77-ben dokumentálták először gyógyhatásait. Észak-Európában, Szibériában és Kínában évszázadok óta használják a hideg és a fizikai megterheléssel szembeni ellenállóképesség fokozására, a fáradékonyság, a gyengeség és az impotencia kezelésére, és az immunvédekezés javítására. Szibériában a mai napig az esküvőn az ifjú pár egy csokor aranygyökeret kap, hogy a termékenységüket segítsék. Sportolók és orosz űrhajósok is használták a fáradtság megelőzésére és a teljesítőképesség fokozására.

Az illatos varjúháj a ginzenghez és az álombogyóhoz hasonlóan adaptogén hatással rendelkezik és javítja a szervezet stresszel szembeni ellenállóképességét.

Az 1960-as évek óta számos klinikai vizsgálatot folytattak az illatos varjúháj hatásának feltérképezésére. Több kutatás kimutatta lehetséges jótékony hatását a munka és stressz okozta fáradtságra, kiégésre, depresszióra, valamint a fizikai és szellemi ellenállóképesség, figyelem javítására. Immunmoduláló és gyulladáscsökkentő hatását állatkísérletekben igazolták.

A gyógyászatban a növény gyökerének és gyöktörzsének szárított alkoholos kivonatát alkalmazzák. Ajánlott napi adagja stressz, fáradékonyság és gyengeség érzés esetén 144–200 mg. Fogyasztása biztonságos, mellékhatásként enyhe gyomor-bélrendszeri panaszok és szédülés fordulhat elő. Az irodalomban egy esetet közöltek, amikor az illatos varjúháj antidepresszáns gyógyszerrel (paroxetin) együtt szedve a gyógyszer hatását fokozta, ezért mielőtt illatos varjúháj kivonatot tartalmazó készítményt kezdene fogyasztani, érdemes egyeztetni gyógyszerészével vagy kezelőorvosával.