Nemrégiben banánkenyér készítése közben (mert a gyógyszerészhallgató nemcsak a laborban szokott kísérletezni) az angolul írt recept összetevői között megpillantottam egy számomra ismeretlen szót. Próbáltam kihámozni a szövegkörnyezetből, hogy a „nutmeg” vajon mit takarhat. Tükörfordításban diómagot vagy dióbelet mondtam volna. Elméletem félig beigazolódott, a szótár segített, szerecsendióra lett volna szükségem a süteményhez.

A szót elemezve felmerült bennem, hogy vajon mi köze lehet a szerencsendiónak vagy muskátdiónak (Myristica fragrans) a hazánkban ismert közönséges dióhoz (Juglans regia). Botanikailag igencsak kevés, hiszen más növénycsaládba tartoznak. A szerecsendió a muskátdiófélékhez (Myristicaceae), míg a közönséges dió a diófafélékhez (Juglandaceae). Kutakodásom közben egy érdekes összefoglaló cikkre bukkantam az examine.org angol nyelvű honlapon.

A fűszerként használt szerecsendióról a köztudatban libidófokozó hatása terjedt el, de vajon van-e ennek a hiedelemnek alapja? Milyen más alkalmazása lehetséges a konyhán kívül?

A szerecsendió fája 10-20 m magasra is megnőhet, és őshazája India, Indonézia, illetve Sri Lanka. A sötétbarna magot egy hálószerű vörös magköpeny veszi körbe. A tradicionális gyógyászatban általános tonizánsként és idegrendszeri stimulánsként használatos, de alkalmazták libidó, étvágy vagy vérkeringés javítására és emésztőszervi panaszok enyhítésére is.

A termés illóolajának tartalomanyagi között fő komponensek a beszédes nevű miriszticin, amely a kaporban is megtalálható, az elemicin, a szabinén, az α-pinén, és a szafrol. Jelenleg nincs olyan bizonyíték, amely alátámasztaná azokat a hiedelmeket, hogy az elemicin és a miriszticin a szervezetben hallucinogén vegyületekké – meszkalinná vagy amfetaminszármazékokká- alakulnának, miután a termést elfogyasztottuk.

Vajon milyen vizsgálatokat végeztek a szerencsendió biológiai hatásával kapcsolatban?

Központi idegrendszeri stimuláns hatását igazolhatja, hogy patkányokba injektálva a mag egyik zsírsavszármazéka (trimisztin) fokozta a szorongást, azaz anxiogén választ idézett elő. A timisztin csökkentette az egyidejűleg alkalmazott szorongásoldószerek (például buspiron) hatását.

A szerecsendió antidepresszáns hatását olyan vizsgálatok során igazolták, amelyekben a depresszió kialakulásában szerepet játszó támadáspontokon ható, tehát a depressziót fokozó anyagokkal együtt adták be a kivonatot. Ezek a szerek (pl. szerotonin szintézis gátlók, alfa1-adrenerg receptor antagonisták, vagy dopamin2-receptor antagonisták) csökkentették a szerencsendió-kivonat antidepresszív hatását.

Ugyancsak az előbbi hatás vizsgálatára a mag lipofil (hexánnal készült) kivonatát adták be patkányoknak (5-20 mg/testtömegkilogramm), és tapasztalataik szerint a kivonat három napig csökkentette a depressziós tüneteket. A hatás a szintetikus imipramin és a flouxetin (antidepresszív gyógyszerek) hasonló adagjaival összehasonlítható mértékű volt.

Alvást segítő és nyugtató hatásának vizsgálatakor azt figyelték meg, hogy aromaterápiában való alkalmazáskor a levendulánál hatásosabb.

A libidóra gyakorolt hatását szintén patkányokon vizsgálták. A mag 50 %-os etanollal készült kivonata 500 mg/kg dózisban a hímivarú egyedek párzási gyakoriságát növelte, egy órával a kezelés után 331%-ra, 2 órával utána pedig 662 %-ra növelte. Ez egy órával a beadás után nagyobb hatást jelent, mint ugyanilyen dózisú szegfűszeg, de kisebbet, mint százszor kisebb dózisú Viagra. 3 óra elmúltával viszont azonos hatást mértek.

Lehet-e toxikus, ha túlzott mennyiségben fogyasztják?

Toxikus hatása az abúzussal van összefüggésben, amikor szándékosan hallucinogén hatást akarnak elérni a túlzott fogyasztásával. Feljegyezték például, hogy 14 g szerecsendió elfogyasztása egy 8 éves lány halálát okozta. A halálos vagy toxikus dózis megállapítása viszont nehéz, hiszen a toxicitásért felelős vegyület mennyisége eltérhet az egyes termésekben és számos egyéni tényező befolyásolhatja. A szerecsendió intoxikáció tünetei szapora szívverés, aritmia, emelkedett légzésfrekvencia, de alacsony és magas vérnyomás kialakulását is megfigyelték már. A mérgezés neurológiai tünetei közé tartozik hányinger, delírium, hallucináció, nyugtalanság, homályos látás, és a halálfélelem. A tünetek 4-6 órával emésztés után jelentkeznek és akár 72 órán át fennállhatnak.

Egy gyógynövényekkel és egyéb természetes eredetű termékekkel összefüggő veszélyeket bemutató szakkönyv szerint két evőkanálnyi őrölt, 1-3 egész vagy 5 gramm őrölt szerecsendió elfogyasztása okozhat hallucinációt, hányingert és súlyos hányást.

Mindezek alapján a szerecsendió különleges fűszere lehet ünnepi készülődéseinknek, ha a receptekben feltüntetett kis mennyiségekben használjuk, azonban a régi mondás, miszerint érték a mérték itt is igaz. Összejöveteleink emelkedett hangulatát inkább más módszerrel javasolt elérni, mint szerencsendió abúzussal.