Napjainkban igen nagy népszerűségnek örvend a testépítés, így nem csoda, hogy számos étrend-kiegészítő ezt a piacot célozta meg. Ezzel egyidőben megnőtt azoknak a kutatásoknak a száma, amelyek arra keresik a választ, hogy mi lehet az a vegyület, amivel a lehető leghamarabb a lehető legnagyobb izmokra lehet szert tenni.
Egy vizsgálat során amerikai kutatók az arachidonsavat (ARA) vették górcső alá.
Az arachidonsav egy többszörösen összetett telítetlen zsírsav, amit a szervezet linolsavból szintetizál több lépésen át. Leginkább magvakban, diófélékben és ezek olajaiban található, valamint nagyon kis mennyiségben húsokban, tojásban.
Amikor telítetlen zsírsavakról beszélünk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni az arachidonsavról, pedig kiemelkedően fontos szerepet játszik a sejtmembránok felépítésében, beleértve az idegsejt membránokat, és a vázizmokat felépítő izomsejt membránokat.
A szervezet az arachidonsavból különböző útvonalakon keresztül leukotriéneket, prosztaglandinokat, tromboxánokat, azaz összefoglaló néven eikozanoidokat állít elő. Szerepük a normális immunválasz kialakításában van, segítenek a sérült szöveteket helyreállítani. Ebből kifolyólag feltételezhető, hogy központi szerepet játszik az erőnléti edzésre adott adaptív válaszban. Az edzés akut gyulladásos reakciót vált ki, ami egy normális reakció, az izomnövekedést biztosítja. In vitro vizsgálatok alapján tudjuk, hogy a prosztaglandinok egy típusa, a PGE2 a fehérje lebontását fokozza, míg a PGF2α a fehérjeszintézist serkenti, ezzel növelve a vázizomrostokat.
Az arachidonsav lenne a megoldás az óriási izmok növesztésére?
A nem-szteroid gyulladáscsökkentők úgy hatnak, hogy a gátolják az eikozanoidok arachidonsavból tröténő képződését. Ennek a gátlásnak eredményeként a kutatás során azt találták, hogy ha edzés után nem-szteroid gyulladáscsökkentőt (NSAID) fogyasztanak a vizsgált személyek, akkor az izomfehérje szintézist eltompítja azáltal, hogy gátolja a PGF2α-t. Arra a kérdésre keresték a választ, hogy ha bizonyos prosztaglandinok gátlása csökkenti az edzés adaptációt, akkor a fordítottja valós feltételezés-e. Tehát a prosztaglandin adása növeli az edzéshez való alkalmazkodást. Avagy az arachidonsav bevitel befolyásolja-e az izom-zsírszövet arányt?
A vizsgálat két részre osztható: először olyan egészséges férfiakat figyeltek meg, akik legalább két éve erőnléti edzéssel foglalkoztak. A mérés során az alanyok egy csoportja 1,5 gramm arachidonsavat (ARA) kapott, amíg a másik csoport hatóanyagot nem tartalmazó placebót. A résztvevők 8 héten keresztül erőnléti edzést végeztek izomcsoportokra bontva: hétfőn alsótest, szerdán hát és bicepsz, pénteken mell, váll és tricepsz gyakorlatokat (lásd ábra). A kísérlet elején és a végén DXA-szkenneléssel a testösszetételt vizsgálták meg, a négyfejű combizom vastagságát, az izomerőt (egy ismétléssel a maximális súly, amit fekvenyomással és lábpréssel ki tudtak nyomni) és csúcsteljesítményt (Wingate-kerékpár ergométerrel).
A második fázisban patkányokkal 8 napon keresztül itattak arachidonsavat, valamint placebót. A dózis arányaiban megegyezett a humán vizsgálat során alkalmazott ARA mennyiségével. További két csoportra osztották, ahol az egyik csoportot elektromos edzésstimulációnak vetették alá, amíg a másik csoport a kontroll maradt. Összesen négy csoport volt: ARA kezelt, placebo kezelt, edzésstimulált, kontroll csoport.
Összességében a vizsgálatok azt mutatták, hogy a zsírmentes testtömeg az ARA kezelés során nőtt, a placebocsoportban nem történt változás. Az izomvastagság mindkét csoportban nőtt a kiindulási értékekhez képest, kis mértékben nagyobb volt az arány az ARA-csoportban.
A lábpréses vizsgálat értéke mindkét csoportban szignifikánsan nőtt, viszont a fekvenyomás, a csúcsteljesítmény az ARA-val kezelt egyéneknél jelentősen emelkedett.
Bár az eredmények bizakodásra adnak okot, a vizsgálat hiányosságát mutatja, hogy a résztvevők táplálkozását nem kontrollálták, a megszokott étrendjüket ették. Mivel nem vezettek étkezési naplót, így nem lehet attól eltekinteni, hogy az esetleges többlet táplálékbevitelből fakad a különbség a két csoportnál. További vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy egyértelműen dönteni tudjunk az arachidonsav hatásosságát illetően. Várnunk kell még arra, hogy az ARA pontos hatásmechanizmusát felderítsék, ami megmagyarázhatná az izomteljesítmény növelő hatásának okát. Hosszútávú hatásai ismeretlenek, sejthető, hogy növeli a gyulladásos folyamatok megjelenését a szervezetben a fokozott prosztaglandin képződés miatt. Az ebből fakadó egészségügyi hatások megjósolhatatlanok.
Szükséges az arachidonsavat étrend-kiegészítőként fogyasztani?
Változatos, jól megtervezett étrend mellett nem lehet olyan mennyiségű ARA-t bevinni a szervezetbe, mint amennyit a kutatás során az alanyok kaptak. Példaként 100 gramm marhaszegy 0,06 gramm ARA-t tartalmaz, 1,5 gramm eléréséhez 2500 gramm marhaszegyet, azaz 2,5 kg-ot kellene fogyasztani, naponta. Főtt marhaveséből ez a mennyiség 400 grammal érhető el. Belátható, hogy normál étrend mellett ezek a mennyiségek tarthatatlanok.
A fent részletezett bizonytalanságok miatt az arachidonsav funkciója egyelőre marad a sejtmembrán felépítés, az izomtömeg növelésre alkalmatlannak bizonyult. A változatos, jól megtervezett étrend biztosítja azt a mennyiségű arachidonsavat, ami a normális izom és idegműködéshez szükséges, ennek tükrében nem indokolt az arachidonsavat étrend-kiegészítőben fogyasztani.