A kasvirágot (Echinacea purpurea) Észak-Amerika őslakosai évszázadok óta használták már, mire a hivatalos gyógyászatban ismertté vált, népszerűsége pedig ma is töretlen. A bíbor kasvirág, mely a kasvirágfélék közül a legismertebb, nemcsak gyógynövényes polcunk alapvető orvossága, de kis odafigyeléssel kertünk megbecsült dísze is lehet.
Mire jó?
A bíbor kasvirág gyökere és virágzó hajtásai értékes hatóanyagokat tartalmaznak: cikóriasavat, alkilamidokat, poliszacharidokat, illóolajat, flavonoidokat és poliacetiléneket. A növényből készült termékeket elsősorban a téli megfázásos megbetegedések megelőzésére és gyógyítására, az influenza, a felső légúti betegségek kezelésére használhatjuk, immunstimuláló hatása van. Ezenkívül nehezen gyógyuló sebek, fekélyek, gyulladások gyógyítására is alkalmazható külsőleg.
Botanikai jellemzők
A bíbor kasvirág évelő, lágyszárú növény. Rostszerű gyökérzete és rövid gyöktörzse van. Szára akár 80-150 cm magas, erősen elágazó, sűrűn serteszőrös. A bíbor kasvirág levele széles-lándzsás, három erű, sötétzöld, széle ritkásan fogazott, mindkét oldala szőrös. Virágzata jellegzetes, kúp alakú fészekvirágzat, nyelves virágai sötét-, vagy világos lilák, bíborszínűek, 4-6 cm hosszúak, kb. 0,5 cm szélesek, kissé lefelé hajlók. Júniustól egészen szeptemberig virágzik, termése négyszögletes, barnásszürke kaszat.
Környezeti igényei
A bíbor kasvirág fényigényes, melegkedvelő növény, hazai klímán teljesen fagytűrő. Vízigénye közepes: a szárazabb időszakokban mindenképp gondoskodni kell rendszeres öntözéséről. Talaj- és tápanyagigényére jellemző, hogy a bíbor kasvirág a mély termőrétegű, jó vízgazdálkodású, nitrogénban és humuszban gazdag talajokon fejlődik a legszebben.
Szaporítása
A kasvirág többféle módon is szaporítható. A kertben lévő idősebb tövek tőosztással sokszorosíthatóak, belőlük akár 5-10 új egyedet is nyerhetünk. A tőosztás elvégzésének optimális ideje ősz, vagy kora tavasz, a növényeket 3-4 éves korukban érdemes megújítani ezzel a módszerrel. A töveket a földből kiássuk, éles késsel a gyöktörzset több részre daraboljuk, majd végleges helyükre ültetjük őket. Tőosztásnál ügyeljünk arra, hogy legalább 1-2 levelet hagyjunk az egészséges gyöktörzs darabokon, kiültetés után egészen a gyöktörzsek begyökeresedésig pedig rendszeresen és alapos öntözzük. A kasvirág szaporításának másik lehetséges módja a palántanevelés. Legkorábban márciusban vethetjük el a magokat fűtetlen helyen cserépbe, szaporítóládába, a 4-6 leveles palánták pedig május közepén már végleges helyükre ültethetőek. Ha szabadágyban neveljük a palántákat a vetést csak később – március-áprilisban – végezzük el, a palántákat így szeptember végén-október elején tudjuk majd kiültetni, egymástól kb. 40-60 cm távolságra. A kiültetett palántákat többször, alaposan be kell öntözni, hogy megmaradjanak. Fontos, hogy magvetésnél maximum 1,5-2 cm mélyre kerüljenek a magok! Mivel a bíbor kasvirág igen tápanyagigényes növény, ezért már a telepítés előtt érdemes jó minőségű szerves trágyát kijuttatni a talajba, később pedig nitrogéntartalmú fejtrágyát adni a növényeknek.
Betakarítása
A kasvirág virágzó hajtásait évente egyszer, nyáron a virágok teljes nyílásakor kell betakarítani. A növények első vágásával érdemes várni kétéves korukig, amikor a növények már több virágot hoznak. A betakarított virágzó hajtások akár frissen is feldolgozhatóak: présnedv, kivonat készíthető belőlük. Ha azonban később szeretnénk felhasználni, árnyékos, szellős helyen, vékony rétegben kiterítve szárítsuk ki a felaprított hajtásokat. Amennyiben nem természetes úton szárítjuk, akkor se emeljük a hőmérsékletet 40-50°C fölé. Ha a kasvirág gyökerét akarjuk felhasználni, még tovább kell várnunk a betakarítással: a hároméves növényeket ősszel, október közepén-végén kell kiásni, a felszedett gyökereket alaposan – de nem áztatva- mosni, majd aprítás után szárítani.
