Csodabogyó

A mediterrán vidékről származó szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) örökzöld félcserje. A növény föld alatti részét (gyökerét és gyökértörzsét) gyomor-bélrendszeri problémák enyhítésére, csonttörések esetén, valamint vizelethajtóként használták a népi gyógyászatban. A csodabogyó fiatal föld alatti hajtásait zöldségként fogyasztották. A növényt a modern gyógynövényterápia az ’50-es években fedezte fel, amikor állatkísérletekben vizsgálták annak érfalakra kifejtett kedvező hatását.

A szúrós csodabogyó gyökértörzséből készült kivonat növeli a vénák tónusát. A csodabogyó kivonat ér- és nyirokér összehúzó hatással is rendelkezik. A növény ödémacsökkentő, gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatását több vizsgálat is megerősítette.

A kivonat krónikus vénás elégtelenség és aranyér okozta panaszok enyhítésére valamint kiegészítő kezelésére alkalmazható. Használható belsőleg és külsőleg egyaránt a nehézláb-érzés, ödéma, éjszakai lábikragörcs és fájdalom csillapítására. Kombinálható más érfalvédő és gyulladáscsökkentő növényekkel és anyagokkal is.

A csodabogyóból készült készítmények belsőleges alkalmazása során enyhe gyomor-bélrendszeri irritáció, hányinger alakulhat ki. Külsőleg, kombinációs készítmények használata során allergiás bőrreakció jelentkezhet.

A szúrós csodabogyó alkalmazása a megfelelő vizsgálatok hiányában nem ajánlott terhesség és szoptatás alatt. A növényből készült termékeket allergia esetén sem ajánlott alkalmazni. A kivonat belsőleg csak orvosi ellenőrzés mellett ajánlott szív-érrendszeri megbetegedés esetén.

egyetemi adjunktus
Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Kar,
Farmakognóziai Intézet

65 cikk

Top