Nem minden tudományos, ami jogszerű és nem minden jogszerű, ami tudományos

Az ázsiai ginzeng (Panax ginseng) gyökérrel igen gyakran találkozhatunk étrend-kiegészítő készítményekben. Az elmúlt 15 éveben 279 olyan étrend-kiegészítőt notifikáltak, amelynek egyik összetevője – jellemzően kivonat formájában – valamilyen ginzeng, legtöbb esteben az ázsiai ginzenggyökér, kisebb számban pedig a szibériai ginzeng volt. Azt már megtudhattuk egy korábban ugyanitt megjelent cikkből, hogy a ”tajgagyökér, más néven szibériai ginzeng (Eleutherococcus senticosus) hatása igen hasonló az ázsiai ginzengéhez, azonban botanikailag teljesen más növényről beszélhetünk.

Abban nem kételkedhetünk, hogy azért van olyan sok ginzeng tartalmú étrend-kiegészítő, mert a ginzeng egy olyan „hívószó”, amely valamilyen kedvező élettani hatásra utal, és így a termék megvásárlásához vezető fogyasztói döntést kedvezően befolyásolhatja. Az persze nehezebb kérdés, hogy a ginzeng tartalmú készítményeket a reklámok tették népszerűvé vagy a fogyasztói igények felismerése vezetett az újabb és újabb termékek piacra kerüléséhez, de ennek megválaszolására talán nincs is szükség.

Miért szeretjük ennyire a ginzenget és mit várunk tőle? Meg tud-e felelni a ginzeng ezeknek a fogyasztó elvárásoknak? Ezek azok a kérdések, amelyre jelen írásunkban a választ keressük.

Annak ellenére, hogy a tudományos érdeklődés igen jelentős az ázsiai ginzeng iránt (az elmúlt tíz éveben száznál több humán klinikai vizsgálatról beszámoló közlemény jelent meg), úgy tűnik a közölt vizsgálati adatok még az ázsiai ginzenggyökér legismertebb és szakmailag legelfogadottabb hatásának (fokozza a szellemi és fizikai teljesítményt, és alkalmazható gyengeség, kimerültség, fáradtság, koncentrálóképesség csökkenése, valamint lábadozás esetén) alátámasztásra sem elegendők maradéktalanul. Legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy az ázsiai ginzengnek csak hagyományos növényi gyógyszer monográfiája van, tehát a „fokozza a szellemi és fizikai teljesítményt” indikáció sokkal inkább a hagyományos használaton, így az évtizedes tapasztalaton alapul, sem mint a szakirodalomban publikált klinikai vizsgálatok eredményei által bizonyított hatáson. Az ázsiai ginzeng hatásának vizsgálata kiterjedt a kognitív funkciókra, a vércukor- és zsírszintre, a szív-érrendszer működésére, az erekciós diszfunkciókra, az életminőségre, az immunrendszerre, valamint a krónikus légzőszervi betegségekre. Mindezidáig azonban az kimerültség, fáradtság, gyengeség (aszténia) tüneti kezelésén kívül egyik vizsgálati területen sem született olyan eredmény, amely lehetőséget adna az ázsiai ginzeng önálló gyógyszeres kezelésben történő alkalmazására ezeken a területeken.

A tudomány művelői tehát még keresik a teljes bizonyosságot a ginzeng hatásosságát illetően, de ez nem igen befolyásolja az ázsiai ginzeng töretlen karrierjét étrend-kiegészítőkben.  A még jogszerűen használható (úgynevezett függőben lévő) egészségre vonatkozó állítások széles skálája áll rendelkezésre. Ezek az állítások szinte minden olyan területre kiterjednek, ahol a klinikai vizsgálatok a legcsekélyebb mértékben is kedvező eredményre utalnak. Így az ázsiai ginzengről állítható többek között, hogy

• hozzájárul a fáradtság és a kifáradás csökkentéséhez,
• segít fenntartani a szellemi és fizikai teljesítőképesség,
• támogatja a memória megfelelő működését,
• hozzájárul a normál vércukorszint fenntartásához,
• segíti a véráramlást,
• hozzájárul az immunrendszer megfelelő működéséhez,
• támogatja a szexuális működést,
• hozzájárul a sejtek védelméhez,
• javítja a koncentrálóképességet.

Érthető tehát, hogy a gyártók miért használják olyan szívesen az ázsiai ginzenget étrend-kiegészítőkben.

Másrészről viszont a fentiek jól példázzák a címben megfogalmazott problémát, miszerint az ázsiai ginzenggyökér tudományosan kellőképpen alátámasztott hatásai (melyek száma láthatóan erősen korlátozott) és a fogyasztóknak adható jogszerű tájékoztatás, ha a ginzenget étrend-kiegészítőben használják, egyáltalán nincs összhangban. Adódik mindez abból, hogy az uniós jogalkotás komoly (legalább hét éves) késedelemben van a növényi anyagokra vonatkozó engedélyezett állítások listájának összeállításában. Ráadásul a késedelemből adódó átmeneti időszakban ezek az el nem bírált függőben lévő egészségre vonatkozó állítások jogszerűen használhatók, függetlenül attól, hogy többségük a bizonyítottság hiányában a fogyasztók megtévesztésére is alkalmas lehet.

A sorozat következő cikkében az észak-amerikai nagytermésű áfonyához (Vaccinium macrocarpon) kapcsolódó (pontosabban hiányzó) egészségre vonatkozó állítások hátterét fogjuk áttekinteni.