A napjainkban is használatos gyógynövények között számos fafajtával találkozhatunk. Gyógyhatásuk révén a mai napig meghatározó szerepet töltenek be az orvostudományban. E sok faj közül kiemelkedő fontossággal bír a már évszázadok óta ismert, és gyógyító tulajdonsága okán alkalmazott hársfa.
Európában igen elterjedt, főként Közép- és Dél Európa vidékein fordul elő nagy számban. Gyertyános-tölgyesekben, ártéri ligeterdőkben honos, azonban gyakori a sziklás és törmelékes élőhelyeken is. Szárazság- és árnyéktűrő tulajdonságának köszönhetően leginkább olyan helyeken érzi jól magát, ahol nem túl száraz a talaj. Népszerű dísznövény, mely kellemes árnyékot ad a forró, nyári napokon. Hazánkban a hárs nemzetség több fajtája is fellelhető. Falvak, parkok, illetve nagyvárosok utcáin is rendszeresen találkozni velük, virágzáskor mézédes illatuk körüllengi a környező területeket, így könnyen felismerhetők. Legelterjedtebben a kis- és nagylevelű hárs (Tilia cordata, Tilis platyphyllos), ezek hibridje a közönséges hárs (Tilia europaea), illetve az ezüsthárs (Tilia tomentosa) fordul elő, melyeket a laikus emberi szem gyakran összetéveszt. Botanikai szempontból egyaránt érdekesek és értékesek. Átlagosan 25-30 méter magasak, de bizonyos egyedeik képesek elérni a 35-40 méteres magasságot. Lombkoronájuk boltozatos, kúp alakú, leveleik tojásdad, fordított szív alakúak, végükön kihegyezettek, jellemzően fűrészes szélűek. A kislevelű hárs kérge szürke, finoman repedezett, a levelek fonákján és az érzugokban vörösesbarna szőrösödés figyelhető meg. A nagylevelű hárs és az ezüsthárs gyorsan növő fák. Kérgük színe megegyezik a kislevelű hárséval, azonban lényegi különbség köztük, hogy míg a nagylevelű hárs leveleinek fonákján és az érzugokban fehér szőrösődés tapasztalható, az ezüsthárs esetében nem mondható el ez a tulajdonság, leveleinek fonákja pedig ezüstszürkés molyhosodást mutat. Fontos megjegyezni, hogy az ezüsthársból készült tea allergizálhat, így a gyógyászatban kizárólag a kis-és nagylevelű hárs használatos.
A hársak kedvelt mézelők. Virágzásuk júniusban kezdődik. Először a nagylevelű, majd a kislevelű hárs borul virágba. Bogernyős virágzatukat apró, sárgásfehér virágok alkotják, melyekhez ép szélű fellevelek kapcsolódnak. Különösen a kislevelű hárs termel nagy mennyiségű nektárt, melyet a méhek összegyűjtve gyógyhatású mézet készíthetnek belőle.
Teája régóta ismert a házi patikákban. A virágok begyűjtésének időpontját pontosan kell megválasztani. A korai gyűjtés kevés hatóanyag mennyiséget, a kései pedig a szárítás során történő széthullást eredményezheti, ezért a legalkalmasabb erre a teljes virágzás előtti időszak. A virágokat meg kell szabadítani leveleiktől, ágvégeiktől, majd pár centiméteres vastagságban száraz, szellős, árnyékos helyen, rendszeres forgatással kell szárítani. Kiszárítás után vászon- vagy papírzacskóban, dobozban, üvegben érdemes tárolni.
Az aranyló tea elkészítéséhez 2 teáskanálnyi hársfavirágot forrázzunk le 2 deciliter vízben, majd 10 percig hagyjuk állni. Miután a hatóanyagok kioldódtak belőle, szűrjük le. Általában este, forrón érdemes fogyasztani, mivel jellemző izzasztó hatása van, így rendkívül jó lázas állapotokban. Teája alkalmazható még toroköblögetőként mandulagyulladásnál, borogatáshoz külső sérülésekhez, illetve ülőfürdőben felfázás esetén is.
A hársvirág jelentős mennyiségben tartalmaz flavonoid-glikozidokat. Ezek közül kiemelkedő jelentőségűek a kempferol és kvercetin származékok, melyek antibakteriális hatással rendelkeznek. Esszenciális alkotórészei még a fenolkarbonsavak és a cserzőanyagok. Közel 10% nyálkát és kis mennyiségű illóolajat tartalmaz. Illóolaj tartalmában megfigyelhető a geraniol, linalool, eugenol, melyek szintén hozzájárulnak a hatáshoz.
A hársfavirágból készült forró tea izzasztó tulajdonsága révén meghűléses betegségek fennállásakor rendkívül hatékony, emellett köhögéscsillapítóként és a torokfájás enyhítésére is használatos. Enyhíti a hörghurutos panaszokat, melyek kezelésében bodzavirággal, kamillavirággal, csipkebogyóval és kasvirággal kombinálható. A népi gyógyászatban a megfázás mellett, emésztésjavítóként, valamint álmatlanság esetén is használják.
Érdekesség, hogy a hársfának nem csak a virágát hasznosítjuk a gyógyászatban. A hársfa fájának elszenesítésével készül az orvosi szén, mely ideális bélfertőzés, hasmenés ellen.
A hársfa biztonságos növény, mellékhatásai, használatának ellenjavallatai nem ismertek.
