A történelem során az ideális testsúly (és alak) elérése mindig a nehezen elérhető célok közé tartozott. A testsúlycsökkentésre használt szerek zöme ma étrend-kiegészítőként van a piacon, ezek nagy része gyógynövényeket is tartalmaz. Korábban számos gyógyszer is forgalomban volt hasonló célra, mára ezeket kevés kivétellel kivonták forgalomból. A szintetikus gyógyszerek jellemzően az anyagcserére hatottak, s mellékhatásaik is ezzel függtek össze: a szív-érrendszer fokozott megterhelése miatt az alkalmazás veszélyei nagyobbak voltak, mint a várható előny. Az étrend-kiegészítőként kapható szerek – kevés kivétellel – alapvetően azokat a növényeket tartalmazzák, amelyeket már évszázadok által alkalmaznak fogyasztószerként a világ valamely részén.

A hagyományos gyógynövényterápiában az elhízás kezelésére használt növények általában hashajtó vagy vizelethajtó hatásuknak köszönhetően csökkenthetik a testsúlyt. A növényi eredetű szerek közül az erős hatású, ún. bélfalizgató hashajtók tartós alkalmazása ugyanakkor számos negatív következménnyel járhat (pl. görcsös hasfájás, bélnyálkahártya-gyulladás, felszívódási zavarok és akár szívritmuszavar is), így fogyasztószerként történő alkalmazásuk nem javasolt. Hazánkban leggyakrabban szennalevelet (Cassia sp.), aloe tejnedvet (Aloe sp.) és kutyabengekérget (Rhamnus frangula) használnak ilyen célra – teaként vagy a növények kivonatát tartalmazó étrend-kiegészítőként. Jóllehet a tartós hashajtás a tápanyagok felszívódásának csökkentésével testsúlycsökkentő hatású lehet, a módszer veszélyei jelentősebbek, mint a potenciális előnyök.

Az enyhébb hatású, rosttartalmú hashajtók ugyanakkor hosszú távon is biztonságosan alkalmazhatóak. Ezek a teltségérzet fokozásával csökkentik az étvágyat, valamint a cukrok és zsírok felszívódásának gátlásával is hatnak. A rosttartalmú hashajtók között találunk jól ismert növényeket (például útifűmag – Plantago sp., lenmag – Linum usitatissimum), de újonnan divatossá vált növényeket is, mint pl. a fügekaktusz (Opuntia ficus-indica) vagy az ördögnyelvként reklámozott konjak (Amorphophallus konjac). Ugyan hatásuk nem drasztikus (1 hónap alatt átlagosan 0,5-1 kg csökkenés érhető el megfelelő adagolás mellett), tartós alkalmazás esetén az eredmény is tartós lehet. Kérdés, hogy ez a mérsékelt hatásosság találkozik-e a fogyni vágyók elvárásaival. A forgalmazott termékek magas száma mindenesetre arra utal, hogy reális igény van ezekre a készítményekre – ha másként nem, a diéta kiegészítőjeként.

A növényi fogyasztószerekben gyakran megtalálható vizelethajtó növények nincsenek befolyással az energiaháztartásra, az általuk előidézett minimális testsúlycsökkenés tulajdonképpen só- és vízvesztés, amely csak átmeneti eredménnyel jár. Hazánkban ilyen célra jellemzően csalánlevelet (Urtica dioica), lestyángyökeret (Levisticum offcinale), gyermeklácfüvet (Taraxacum officinale) és tarackbúza gyöktörzset (Agropyron repens) használnak.

A növényi hashajtókkal és vizelethajtókkal elérhető testsúlycsökkenés jellemzően nem gyors és nem drasztikus. A bemutatott fajokon kívül számos egzotikus, távoli földrészről származó növényt is felhasználnak fogyasztószerek előállítására. Ezeket, és a fogyasztószerekkel kapcsolatos jellegzetes minőségi kérdéseket és problémákat következő cikkünkben mutatjuk be.