Az ösztrogének (a női nemi hormonok gyűjtőneve) elsősorban a női nemi jellegek kialakításáért, a megfelelő nemi működésért felelősek, de kisebb mennyiségben jelen vannak a férfiak szervezetében is, és mindkét nemben segítik többek között a normál csontállomány megtartását. A fitoösztrogének olyan növényi eredetű vegyületek, amelyek az emberi szervezetbe bekerülve ösztrogénszerű (agonista) vagy éppen azzal ellentétes (antagonista) hatásokat váltanak ki. Azonban hatásuk gyengébb, mint a szervezetben termelődő (endogén) ösztrogéneké, így terápiás alkalmazásuk az endogén ösztrogéntermelés csökkenése esetén nyer értelmet.
A fitoösztrogének több kedvező biológiai hatással is rendelkeznek. A múlt században figyeltek fel arra a jelenségre, hogy Ázsiában jóval alacsonyabb bizonyos daganattípusok (pl. prosztata, emlő) előfordulása, a kardiovaszkuláris megbetegedések, a csontritkulás gyakorisága, illetve a menopauza során tapasztalt kellemetlen tünetek intenzitása az európai vagy az amerikai átlaghoz képest. A genetika mellett az életmódbeli különbségek, különösen az eltérő étrend adott magyarázatot a tapasztaltakra. Kelet-Ázsiában az egy főre eső fitoösztrogén bevitel (elsősorban a rendszeres szójafogyasztás miatt) az európai több tízszerese, és ez a krónikus növényi ösztrogén fogyasztás nagyban hozzájárul a fent említett problémák alacsonyabb előfordulási gyakoriságához az ázsiai populációkban.
A fitoösztrogéneket kémiai szempontból négy nagyobb csoportba, az izoflavonoidok, a stilbének, a lignánok és a kumesztánok csoportjába sorolhatjuk. Talán sokan nem is tudják, hogy – ha kis mennyiségben is, de – napi vagy heti rendszerességgel fogyasztanak fitoösztrogéneket, ugyanis számos, az étrendünkben gyakran előforduló növény tartalmaz ilyen anyagokat. Pontosabban csak a fitoösztrogének elő anyagait, ugyanis a legtöbb vegyület esetében az emésztőrendszerben található bélbaktériumok átalakító hatása révén képződik a ténylegesen ösztrogénszerű hatással bíró vegyület.
Az egyik legnépszerűbb fitoösztrogén tartalmú növény a szója (Glycine max), amely a vegetáriánus étrend egyik alapvető összetevője. A szójabab sokoldalú, előnyös kémiai összetételű élelmiszeri alapanyag. Tartalmaz esszenciális aminosavakból felépülő fehérjéket, telítetlen zsírsavakat, lecitinben gazdag olajat, de nagy a rosttartalma is, a magja pedig B- és E-vitaminokban, valamint ásványi anyagokban gazdag. A humán étrendben a legjelentősebb fitoösztrogén forrásnak a szója tekinthető. A növény izoflavonoid típusú vegyületeket tartalmaz, legnagyobb mennyiségben genisztint, daidzint és glicitint, ezekből a szervezetben képződik az aktív vegyület, az equol. Tápláléknövényként történő fogyasztása során a japánok naponta átlagosan 25-50 milligrammnak megfelelő izoflavonoidot fogyasztanak el a szójatermékekkel, ami elegendő a hosszútávú kedvező hatások kiváltásához. Az izoflavonoidok terápiás dózisa is körülbelül ebben a tartományban mozog. Ezt humán vizsgálatokkal is igazolták, miszerint ilyen mennyiségű izoflavonoidot tartalmazó szójatermékek fogyasztása kedvezően befolyásolta a menopauza tüneteit, az emlő- és prosztatarák, a csontritkulás és a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát. A táplálékként elfogyasztott szója esetenként okozhat puffadást, hasmenést, ez a növény tripszint (a fehérjéket megemésztő enzimünk) gátló tulajdonságának tudható be. A terápiás dózisú szója-fitoösztrogéneknek az elvégzett vizsgálatok alapján nincs nemkívánatos hatása. Arra azonban érdemes odafigyelni, hogy a megadózisú fitoösztrogént tartalmazó étrendkiegészítők már rendelkezhetnek mellékhatásokkal. Bizonyos gyermektápszerek is tartalmaznak szóját, ami hormonhatása révén kedvezőtlenül befolyásolhatja a gyerekek szervezetének fejlődését és a nemi érésüket, habár a hosszú távú hatásokat még nem tanulmányozták.
A szója mellett a kékszőlő fajok (például a bortermő szőlő – Vitis vinifera) és a belőlük készülő vörösbor is magas fitoösztrogén tartalommal bír. A mértékkel fogyasztott (napi egy pohár -körülbelül 2 dl) vörösbor jótékony hatásairól valószínűleg már mindenki hallott. Leginkább a szív- és érrendszeri panaszok rizikójának csökkentésében játszik szerepet a vörösborfogyasztás, amelynek oka a bor magas polifenol tartalmában rejlik (egyébként nem csak a vörösbor, de az alkoholmentes kékszőlőlé is sok polifenolt tartalmaz). Ezen vegyületek antioxidáns, gyulladáscsökkentő és vérrögképződést gátló tulajdonságuk miatt megakadályozzák vagy mérsékelik az érelmeszesedés folyamatát, segítik a szív megfelelő vérellátását, gátolják a trombózis kialakulását, valamint vérnyomáscsökkentő hatással is rendelkeznek. A polifenolok közül is kiemelkedik egy stilbén típusú vegyület, a transz-rezveratrol, amelynek antioxidáns tulajdonsága mellett számos egyéb kedvező (pl. gyulladáscsökkentő, vércukorszint csökkentő, antibakteriális) hatását is leírták már az irodalomban, és igazolták fitoösztrogén hatását is. Mind a vörösbor fogyasztás, mind önmagában a rezveratrol tartalmú étrendkiegészítők esetén a rendszeresség és a mértékletesség a kulcs a kedvező hatások eléréséhez. A túlzott alkoholfogyasztás kedvezőtlen hatásait nem kell bemutatni senkinek. A rezveratrol esetén az elvégzett vizsgálatok során kis dózisok alkalmazásakor tapasztalták a jótékony hatásokat (ez körülbelül 400-500 milligramm/nap dózist jelent, azonban még nem áll rendelkezésre elég klinikai vizsgálat a pontos terápiás dózis meghatározásához). Ilyen mennyiségben kellemetlen mellékhatásokat sem tapasztaltak. Körülbelül napi 1 gramm rezveratrol elfogyasztása még jól tolerálható, azonban az e feletti dózisok esetén már kellemetlen gyomor-bél rendszeri tünetek jelentkeznek (hasmenés, puffadás, émelygés), valamint nagy dózisban a rezveratrol már nem antioxidáns hatást, hanem annak ellenkezőjét, úgynevezett prooxidáns hatást gyakorol a szervezetre, ami számos kedvezőtlen folyamatot indíthat el. Újabban néhány kutatás cáfolta a mérsékelt borfogyasztás lehetséges előnyeit. Az ellentmondás okai között szerepel, hogy a kutatási eredmények többnyire a résztvevők önbevallása alapján születnek, ami miatt a végeredmény nem teljesen megbízható vagy kissé torzult képet mutat. Illetve néhány cikk figyelmen kívül hagy számos, az alkoholfogyasztással kapcsolatos kutatás végeredményét befolyásoló tényezőt, úgymint az életmód, a táplálkozási szokások, illetve a genetika. Azt is kimutatták, hogy az sem mindegy, hogy az alkohol lebontásában résztvevő alkohol-dehidrogenáz enzimnek melyik változata található meg az emberben. Azokban az emberekben, akik egyáltalán nem vagy csak kevés alkoholt fogyasztanak, az enzim egy olyan változatának jelenléte jellemző, amely kedvezőbb következményekkel jár az elhízás, a koszorúérbetegség, a stroke és a magas vérnyomás szempontjából is.
Az előbbieken kívül további fitoösztrogén tartalmú növények is részei a táplálkozásunknak. Ilyen például házi len (Linum usitatissimum) magja. A lenmagnak magas a fehérje és rosttartalma, valamint B-vitaminban és ásványi anyagokban is gazdag. Az utóbbi időben azonban az omega-3 zsírsavak közé tartozó alfa-linolénsav, valamint a lignán tartalma miatt figyeltek fel rá. A növényi lignánoknak nincs közvetlen ösztrogénszerű hatása, de bizonyos lignánokat emésztés során a bélbaktériumok enterodiollá és enterolaktonná alakítanak, amelyek már rendelkeznek hormonhatással. Azonban arra érdemes odafigyelni, hogy a lenmagban lévő, biológiailag aktív anyagok csak akkor tudnak hasznosulni, ha a magot fogyasztás előtt megőrlik. Enélkül ugyanis a mag – apró mérete miatt – nagyrészt változatlanul halad át az emésztőrendszeren. A másik fitoösztrogén előanyagot tartalmazó növény a komló (Humulus lupulus), amelyet legtöbben a sörgyártás egyik alapanyagaként ismernek. A komlót elfogyasztva a benne található xantohumol származékokból a bélbaktériumok 8-prenil-naringenint állítanak elő (de a sörfőzés során is képződik ez a vegyület), ami az egyik leghatásosabb fitoösztrogén. Jelenleg azonban a gyógyászatban nem hasznosítják a vegyület hormonhatását.
Összefoglalásul elmondható, hogy terápiás szempontból a fitoösztrogének alkalmazásának leginkább a menopauza során van létjogosultsága, hiszen ekkor csökken le annyira az endogén hormontermelés, hogy a növényi ösztrogének be tudnak kötődni a megfelelő receptorokhoz. A fitoösztrogének képesek a csökkent hormonszint okozta problémákat (hőhullámok, csontritkulás, szív- és érrendszeri problémák) kedvezően befolyásolni. A változókorban alkalmazott hagyományos hormonpótló készítményekhez képest ezek a növényi anyagok kevesebb mellékhatással is rendelkeznek. A menopauzában szenvedő hölgyek mellett azonban bárki más is fogyaszthatja a fent említett növényeket, hiszen – mint ahogy az ázsiai populációkban ez megfigyelhető- különböző megbetegedések megelőzésében is fontos szerepet játszhat a fitoösztrogénekben gazdag étrend. Tehát bátran fogyasszunk időnként szójatermékeket, lenmagot vagy más teljes kiőrlésű gabonát, illetve a kékszőlő levet. Vagy néha egy pohár jó minőségű vörösbort a nap végén.
