A gyógynövényeket rendszeresen használók körében egyre többször merül fel az igény arra, hogy a gyógynövények, amiket alkalmaznak a lehető legmegbízhatóbb forrásból származzanak: ha lehet saját gyűjtésből, termesztésből. A természetben történő gyógynövénygyűjtésnek megvannak a maga lehetőségei és szabályai, melyet a gyűjtéssel rendszeresen foglalkozók jól ismernek, a kerttel rendelkezők, pedig külön kis részt tarthatnak fent területükön a gyógynövényeknek. De mi a helyzet azokkal, akiknek csupán néhány négyzetméternyi terasz vagy pár cserép áll rendelkezésre a gyógynövénytermesztéshez? Nem a lehetetlenre vállalkoznak ők sem, hiszen sok gyógynövény van, ami kis helyigénye révén, könnyen nevelhető cserépben, kis területen is. Bár a helyszűke miatt ez általában kényszermegoldás, mégis megvannak a maga előnyei: a kisebb termetű egyéves és évelő gyógynövények többsége jól bírja a cserépben tartást, a növényápoláshoz, öntözéshez nem kell messzire mennünk, cserépbe ültetve jobban biztosíthatóak a gyógynövények speciális talajigényei is, nem utolsósorban pedig a megtermelt friss gyógynövények csak egy karnyújtásnyira vannak a cserépben – bármikor szedhetünk egy csokorra valót.

Ha megszületett az elhatározás, hogy gyógynövények ültetésével szeretnénk hasznosítani erkélyünket, ablakpárkányunkat, elkezdhetjük a tervezgetést. Első lépésként a rendelkezésre álló terület adottságait kell felmérnünk: annak fekvését, a közvetlen napsütés időtartamát, a körülvevő falak, korlátok elhelyezkedését, a szélirányt, a huzatosságot és magát a terület méretét. Ezen adottságok és a gyógynövények igényeinek ismeretében, második lépésként ki tudjuk választani, hogy milyen gyógynövényeket is ültessünk. A gyógynövények nagy része kifejezetten fényigényes, sötét, árnyékos helyen nem érzik jól magukat. A világos színű falfelületek visszaverik a fényt, ezért fehér falakkal határolt napos helyekre, csak fényigényes, szárazságtűrő fajokat (francia levendula, orvosi zsálya, kerti kakukkfű, borsfű, rozmaring, szurokfű) javasolt ültetni. A szeles, huzatos, magasan fekvő helyeken a cserepek földje is gyorsabban kiszárad, így itt csak a szárazságtűrő növények érzik jól magukat, vízigényes fajokat (metélőhagyma, petrezselyem, bazsalikom, majoránna, lestyán, tárkony) ezért ne ültessünk. A legtöbb gyógynövényünk melegigényes, mediterrán eredetű növény, az év hűvösebb időszakaiban, kora tavasszal ezért inkább hidegtűrő fajokkal termesztésével próbálkozzunk (metélőhagyma, petrezselyem, kapor).

Gyógynövényeink között egyéves és évelő fajok is akadnak. Az egyévesek (bazsalikom, majoránna, kapor, koriander, körömvirág, borsfű) rövidéletűek, a nyár elmúltával a lakásban sem telelnek át, míg az évelők (levendula, kakukkfű, tárkony, lestyán, citromfű, menta, szurokfű, rozmaring, orvosi zsálya, metélőhagyma) hűvös, világos helyen átteleltethetőek, de ha kellően nagy edényben vannak, akár kint is átvészelik a telet. Nagyobb ládákba, cserepekbe egyszerre akár több gyógynövény fajt is tudunk ültetni, mivel azok – ha környezeti igényeik és életformájuk megegyeznek – jól társíthatóak egymással. Fontos, hogy a szárazságtűrő és a vízigényes fajokat, valamint az évelőket és az egyéves fajokat ne keverjük! Az erőteljesen terjedő gyógynövény fajokat, például a mentákat, pedig külön cserépben, edényben neveljük.

A cserépben nevelt gyógynövények többféleképpen hasznosíthatók. Azokról a fajokról melyek fűszernövények is, akár az egész nyár folyamán vághatunk friss hajtásokat, de mindig csak kíméletesen, hogy legyen ideje a növénynek regenerálódni! Ha a megtermelt növényeink értékes részeit később akarjuk hasznosítani, a levágott hajtásokat, leveleket, virágzatokat vagy terméseket betakarítás után szárítsuk, a visszavágott növények később újrahajtanak.