A herbáriumok vagy füveskönyvek a modern élettudományi monográfiák elődei. A herbáriumokban jelent meg elsőként az anyanyelven őrzött népi növényismeret tudományos feldolgozásának az igénye.
Az 1578-ban Kolozsvárott kiadott Herbárium az első magyar nyelven nyomtatott élettudományi kézikönyv. Szerzője Melius Péter a magyar reformáció egyik meghatározó egyénisége volt. A mű jóindulatú számítások szerint közel 1000 példányban jelenhetett meg, ami valójában csak egy igen vékony réteg igényeit elégíthette ki, amit a kéziratban terjedt Melius másolatok nagy száma is bizonyít. A Herbárium színvonala nem éri el ugyan a kor hasonló nyugat-európai kézikönyveinek a színvonalát, de így is egyedülálló Kelet-Európában. Kis túlzással azt állíthatjuk, hogy ez volt a korabeli „hivatalos” gyógynövényismeret. A Herbárium valódi címe tulajdonképpen az alcím: Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól. Magyar nyelvre és ez rendre hozta az doktoroknak könyveiből az Horhi Melius Péter. Az alcím tömör kulcsszavai utalnak a mű tartalmára, a szerző szándékára, a felhasznált forrásokra és a szerző által követett módszerre is. A fák és füvek a teljes növényvilágra utalnak. A nevek jelentik a megismerés kulcsát. A növények természete az elméletre, haszna pedig a gyakorlatra vonatkozik. Figyelemre méltó a Herbárium igényes szerkesztése. Az egyes növények leírása során egymást követik a tudományos (latin, görög) és népi (magyar, német) növénynevek, majd a nevezéktani kommentárok, a változatok leírása, és végül a növény külső és belső hasznának ismertetése. Melius művében 275 faj leírásában összesen 1236 magyar növénynév szerepel, tehát minden növénynek 3-5 szinonimáját adja meg. Néhány növénynév ma is hivatalos (pl. görögszéna).
A Herbárium célja a köz javának a szolgálása volt. Színvonalas összeállításának és szerkesztésének köszönhetően minden magyarul olvasni tudó ember haszonnal tudta forgatni.
A Herbárium az első magyar etnobotanikai emlék. A Herbáriummal foglalkozó kutatók megállapításai alapján a műben szereplő növények 99%-át valóban gyógynövényként tartották számon. A Romániában a XX. században is gyűjtött, vagy felhasználásra javasolt növényeknek az 59%-át tartalmazza a Herbárium. Külön érdekesség, hogy számos, ma is használt binomiális latin növénynév (pl. Primula veris, Chelidonium majus, Cichorium intybus) fellelhető a Linné előtt 200 évvel keletkezett Herbáriumban. A mű tartalmaz közel 300 korai népies betegségnevet (pl. „mérges marás” ellen, „vízkórság”, „aszú kórság”, „lidérces betegség”, „fülben való féreg ellen”, „rohadt seb kezelésére”), és nagyjából 1500 receptet, javallatot, gyógymódot. Melius munkájában maradtak fenn az első magyar nyelven rendszerezett szépségápolási, kozmetikai, szexológiai, öregedéstudományi, gyermekgyógyászati és nőgyógyászati tanácsok.
Nézzük mit ír a Herbárium a nyírfáról és a gyűszűvirágról:
De Betula
Betula, Nyírfa, Bircken
Természeti
Meleg természetű, nedves.
Belső hasznai
A nyírfa tavasszal vészed és iszod, igen jó kő ellen és sárgaság ellen, vízben főzd a levét, azt idd meg.
Külső hasznai
A nyírfa succussa és vize a száj rothadását gyógyítja. Ha a nyírfa succussát, vizét az sajt oltóba tészed, a sajt nem férgesedik.
De Digitali
Digitalis, Gyűszőfű, Fingerhunt
Digitalis, Dactilitis görögül, azaz ujjosfű, mert mind egy asag ujj, olyan a szára, a levele mint az útifűnek és az kisebbik ökörfarknak.
Az egyiknek egy szál kórója nő, az másiknak kettő, szederjes, verhenyegös a virága, és mint egy ujjnak, ugyan ízei vannak, az ízekből aláfüggnek a sárga és verhenyegös virágai Szent Jakab havában, mint egy folyófűnek, úgy függnek alá a virági renddel egymás után. Első virága a tetején, az többi utána, öt vagy hat virága vagyon, zöld bogyókat lesznek, hogy a virága elhull. Széles hosszú a magva.
Természeti
Melegítő és szárasztó.
Belső hasznai
Azon hasznai vannak, mint az Gentiának. Igen tisztító, emésztő, lágyító természetű, mellyet tisztít, az tüdőből rút turhákat kihoz, ha iszod a vizét és succussát.
Mit tudunk ma a nyírfa és a gyűszűvirág felhasználásáról?
A nyírfát a modern fitoterápiában enyhe vizelethajtó hatása miatt a húgycső és a vese enyhébb gyulladásos állapotaiban, bakteriális fertőzés kezelésére alkalmazható, továbbá reumás fájdalmak kiegészítő kezelésére is felhasználható. A nyírfa mai alkalmazási lehetőségei tehát távol állnak a Melius által említettektől.
A gyűszűvirág fajokat (Digitalis sp.) ma már nem alkalmazzuk a klasszikus értelemben vett gyógynövényként. Erős hatású vegyületei, az úgynevezett szívglikozidok tisztított formában az enyhe és középsúlyos szívelégtelenség kezelésében kapnak szerepet. Ezeket az anyagokat jól meghatározott, pontos terápiás adagolás mellett kell használni, hogy kedvező hatásukat kifejtsék, és még ne okozzanak mérgezést, így a növényből házilag előállított készítmények (pl. tea) belsőleges alkalmazása tilos.
Érdemes tehát kiemelni, hogy a Herbáriumnak ma már csak történeti értéke van. Az itt közölt receptek alapján gyógyítani ma már nagyobb kockázattal jár, mint haszonnal. Melius Péternek nem volt tudomása a növények kémiai összetételéről, hatóanyagairól. A növények gyógyhatásának besorolása az ókori humorális elmélet köré épül, mely szerint a négy alapelemnek (tűz, föld, víz, levegő) és a négy alaptulajdonságnak (száraz, hideg, nedves, meleg) megvannak a megfelelői a négy testnedv között (vér, nyálka, fekete és sárga epe) között. A betegséget az egyensúly megbomlása okozza, és ezt kell szárasztó, hidegítő, melegítő, vagy nedvesítő hatású növénnyel helyreállítani. A javallatok közt nagyon sok babonás eredetűt is találhatunk. Azok a tanácsok, amelyeket az elmúlt közel 500 év során sikerült tudományosan is igazolni beépültek a modern fitoterápiába, azonban a népies felhasználás hátterét sok esetben nem sikerült bizonyítani. A Herbárium tehát a mai olvasó számára inkább egy történeti érdekesség, semmint orvosi információt szolgáltató szakkönyv.
