Az év őszi, téli és kora tavaszi időszakának legtöbb embert érintő problémája a közönséges megfázás, más néven nátha. A betegség kezdeti tünetei a torokfájás, esetlegesen fejfájás és általános rossz közérzet, későbbiekben pedig orrfolyás, orrdugulás, száraz- vagy produktív köhögés. A betegséget láz sok esetben nem, esetenként hőemelkedés kíséri. Lefolyása 5-7 nap. Mivel a betegséget okozó vírusok ellen hatásos gyógyszerek, gyógynövények nem léteznek, így gyógyítása természetes eredetű szerekkel sem lehetséges, „csak” a betegséget kísérő tünetek enyhítése.
Köhögés: produktív vagy száraz?
A száraz köhögés, amint az elnevezés is mutatja, köpetürítéssel nem jár. A légutak kiszáradása és gyulladása készteti a beteget köhögésre. Ezzel szemben a produktív köhögés esetében a túlzott nyáktermelődés irritálja a légutakat, köhögés során köpetürítés előfordulhat. Látható tehát, hogy két merőben más problémáról van szó, így terápiájuk is eltérő.
Produktív köhögés estén elsődleges célunk a nyák távozásának elősegítése, a bakteriális felülfertőződés megakadályozása, ilyenkor köhögéscsillapító szerek alkalmazása ellenjavallt. A köptetés egyik leghatékonyabb és legkellemesebb módszere a nyákoldó hatású illóolajok használata. Hatásukat a légutakban a híg nyák termelésének serkentésén keresztül, ez által pedig a sűrű nyák felhígításával érik el.
A kakukkfű és még sokan mások
Talán az egyik legismertebb, a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben is hivatalos köptető hatású növényeink az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó spanyol kakukkfű (Thymus serpyllum) és a kerti kakukkfű (Thymus vulgaris). Ezek a Földközi-tenger partvidékéről származó kis termetű mediterrán, örökzöld, évelő növények, amelyek hazánkban is honosak.
A növényeket illóolaj-tartalmuk miatt hosszú idők óta alkalmazzák. Gasztronómiai jelentőségük (elsősorban a kerti kakukkfűé) a mai napig nem csökkent. Sült húsok, pörköltek, de akár levesek értékes hozzávalója is lehet, azoknak kellemes, jellegzetes ízt kölcsönözve.
A kakukkfű gyógyászati felhasználása azonban az évszázadok alatt igencsak átalakult. Kezdetben a fáraók balzsamozásának egyik kelléke volt, majd az ókori görögök májbetegségek és bélgörcsök enyhítésére, valamint az emésztés serkentésére használták (eme felhasználása napjainkban is racionális, ugyanis a fűszernövények zöme serkenti az emésztést, gyomorsav- és epeelválasztást fokozó hatásuk miatt). Napjainkban azonban jellemzően más javallatokkal kerül felhasználásra. A kakukkfű-illóolaj antibakteriális hatásának köszönhetően (melyet főként a timol nevű komponensnek tulajdoníthatunk) a növény teája külsőleg sebek kezelésére, belsőleg felső légúti fertőzések kezelésére alkalmazható. A nyákoldó, köptető hatás elérésére belsőlegesen alkalmazhatunk teát, vagy kakukkfű tinktúrát tartalmazó készítményeket. Ezen felül a növényből készült illóolaj inhalálása, vagy a hát és mellkas kakukkfű illóolajos kenőcsökkel történő bekenése is enyhülést hozhat.
A köptető illóolaj-tartalmú növények közt megemlítendő még az eukaliptusz (Eucalyptus globulus), a borsosmenta (Mentha x piperita), a fenyő (Pinus sylvestris), az ánizs (Pimpinella anisum) és az édeskömény (Foeniculum vulgare). Fontos megjegyezni, hogy bizonyos illóolajak (pl. fenyő) belsőleges alkalmazása nem ajánlatos erős nyálkahártya- és gyomor-bélrendszeri izgató hatásuk miatt. Kiemelendő mindemellett, hogy a menta és eukaliptusz illóolajok kisgyermekek kezelésére ellenjavalltak.
