A mediterráneumban őshonos vadgesztenye akár 25-35 m magasra is megnövő díszfa. Magyarországra a 16. században a törökök közvetítésével került, akik a vadgesztenye magját a lovak etetésére és köhögésük enyhítésére használták. A vadgesztenye toktermésében barna, dióméretű mag található, amelyet a termés felnyílása után, kora ősszel gyűjtenek. Az európai népi gyógyászatban először a fa levelét és kérgét használták különböző betegségek (pl. köhögés, láz, fejfájás) kezelésére, azonban ezen alkalmazásai módok a modern gyógynövényterápia elterjedésével jelentősen visszaszorultak. A vadgesztenye magját elterjedten használták krónikus vénás elégtelenség kezelésére, amely felhasználás hátterét tudományos alapossággal feltárták az elmúlt évszázadokban. Az első leírás a vadgesztenye magjáról és annak aranyér kezelésére történő alkalmazásáról a 19. századból származik.
A mag kedvező hatásaiért legnagyobb részben annak β-eszcin nevű triterpénszaponin-típusú tartalomanyaga a felelős. Egyes kutatások alapján a magban található flavonoidok is szerepet játszanak a hatás kialakulásában, mivel fokozzák a β-eszcin biológiai hasznosulását.
A β-eszcin hatásait számos vizsgálat is megerősítette. Állatkísérletek során a β-eszcin tartalmú kivonat csökkentette a hajszálerek áteresztőképességét, így mérsékelte az ödémát. További vizsgálatok alapján feltételezhető, hogy a β-eszcin hozzájárul a vadgesztenyemag sebgyógyulást elősegítő hatásához. A magból készült kivonat érszűkítő hatású anyagok felszabadulásának fokozásával növelte a vénák tónusát. Továbbá gátolta a vénás pangás helyén kialakuló krónikus gyulladást, mely gyulladáscsökkentő aktivitás azonban nem köthető kizárólag a β-eszcinhez. Klinikai vizsgálatok során bizonyították, hogy a standardizált vadgesztenyemag kivonat és a β-eszcin csökkentette a visszeres tüneteket (pl. fájdalom, feszülés, ödéma, viszketés, fáradtság). A lábkörfogat és a hajszálerek áteresztőképességének a mértéke egészséges emberek esetén is csökkent. Az összehasonlító vizsgálatok alapján kijelenthető, hogy a vadgesztenyemag kivonat hasonlóan hatásos a krónikus vénás elégtelenség kezelésére, mint a kompressziós harisnya és a rutin kombinációban történő alkalmazása. Klinikai vizsgálatok során igazolták a kivonat aranyeres panaszokat mérséklő hatását is.
A vadgesztenyemagból készült termékek elsősorban a krónikus vénás elégtelenség következtében fellépő ödéma kezelésére használhatók. A kivonat alkalmazható szájon át és helyileg egyaránt. A vadgesztenyemag hatóanyagai helyileg alkalmazva elősegítik a zúzódások gyógyulását és mérséklik az aranyeres panaszokat.
A vadgesztenye készítmények jól tolerálhatók, szájon át történő alkalmazás esetén csak enyhe gyomor-bélrendszeri mellékhatások léphetnek fel. Mivel a β-eszcin átjut az anyaméhen és az anyatejbe is kiválasztódik, ezért terhesség és szoptatás alatt a készítmények csak orvosi javallatra alkalmazhatók.