A rizsparéj bizonyosan nem olyan jól csengő név, mint a kinoa, pedig a kettő egyazon növényt jelöl: a disznóparéjfélék családját gyarapító, Dél-Amerikában őshonos Chenopodium quinoát. Az Andok fennsíkjain évezredek óta termesztett növényre az inkák az istenek ajándékaként tekintettek, és méltán nevezték anya-magnak: virágfürtjei magas tápértékkel bíró, értékes magvakat érlelnek, amelyeket a mai nyugati kultúra funkcionális élelmiszerként tart számon.

Bár felhasználását tekintve a kinoa hasonló a gabonafélékhez, botanikailag közelebb áll a spenóthoz, vagy a kevésbé ismert, korábban Európa-szerte termesztett főzeléknövényhez, a kerti labodához. Ezért is soroljuk – ahogyan az egyéb gabonaszerű kétszikűeket, pl. a hajdinát vagy amarántot is – az álcereáliák (álgabonák) közé.

Beltartalmát tekintve a kinoát a fehérjék, szénhidrátok és zsírok különleges aránya különbözteti meg a gabonaféléktől. A magja fehérjékben kifejezetten gazdag (15%), és azok minősége is kivételes, hiszen a humán szervezet számára esszenciális aminosavak mindegyike megtalálható benne. Metionin-, lizin- és hisztidintartalma különösen magas. Ellenben nem tartalmaz glutént, ezért mind a csecsemők, mind a gluténérzékenyek étrendjébe könnyen beilleszthető. Kb. 60 %-nyi keményítőtartalma alkalmassá teszi, hogy köretként főzve, vagy lisztjét tésztákhoz felhasználva fogyasszuk, ugyanakkor glikémiás indexe viszonylag alacsony (40-50), tehát kevésbé terheli az inzulinháztartást, mint a magas indexű rizs vagy a kukorica fogyasztása. A kinoamag olajának zsírsavprofilja a szójaolajhoz hasonló. Legnagyobb arányban ω-3-típusú linolsav található benne, fogyasztása a szív-érrendszeri megbetegedések kockázatát csökkenti, valamint az inzulinérzékenységet fokozza. Az E-vitaminban gazdag olaj a rákmegelőzésben fontos gyulladáscsökkentő fitoszterineket is tartalmaz, nagyobb arányban, mint a tökmagolaj.

A kinoamag ásványisó- és nyomelemtartalma is kimagasló. Bővelkedik kalciumban, káliumban, magnéziumban, valamint jelentős cink-, mangán- és vasforrás. Vízoldékony vitaminjai közül a B-vitaminok a leginkább említésre méltók: 100 g kinoamag elfogyasztása biztosíthatja egy felnőtt ember napi B₆-szükségletét.

A magokat kívülről keserű izű szaponinok burkolják. Ezt a forgalmazók általában eltávolítják, mégis ügyelni kell arra, hogy főzés előtt mindig bő vízzel mossuk le.

A rizsparéj egy igazi túlélő: a spanyol hódítások idején az Európából áthurcolt gabonafélék majdnem kiszorították őshazájából. Ahogy az amerikai őslakosok, a kinoa is izolált területeken élt túl évszázadokon át. A 70-es években fedezték fel újra értékeit, azóta népszerűsége világszerte fokozódik.