Bár Argentína is a nagy teacserje-termesztő országok közé tartozik, a zöld- és feketetea-fogyasztás messze elmarad az ország „nemzeti” teaitala, a matétea mellett. A matéteát az Ilex paraguariensis nevű örökzöld fa leveléből állítják elő. A legnagyobb termesztő Argentína mellett a jelentős előállítók közé tartozik még Brazília, Uruguay és Paraguay. A matétea első fogyasztói a Dél-Amerika hegyei között élő indián törzsek voltak, de a maté ma már az egész világon népszerű, éves forgalmi értéke több mint 1 milliárd dollár.
A matéteát a növény szárított leveléből és kisebb szárdarabjaiból állítják elő. A feldolgozás kezdetén a növényi nyersanyagot nyílt tűz fölött néhány másodpercig magas hőhatásnak (~ 500 ºC) teszik ki. Ezzel a lépéssel inaktiválják a növényi enzimeket, megakadályozva a tartalomanyagok további átalakulását. Ezt követi a levelek szárítása és füstölése (utóbbi nem mindig), amely során a tea elnyeri jellegzetes, enyhén füstös ízét.
A matéteát tradicionálisan kivájt tökben, a levelek leforrázásával készítették. A technika ma már finomodott, a forrázatot Dél-Amerikában fából vagy tökből készült poharakban készítik, az italt bombillának nevezett, szűrővel ellátott fém szívószálon keresztül fogyasztják. Egyszerre mintegy akár több 10 g matélevelet is tesznek a pohárba, amit 2-3 dl 80 ºC-os vízzel öntenek le. Miután az ital elfogyott, a pohárban maradt leveleket újra leforrázzák, és ugyanazt a levélmennyiséget a nap folyamán többször kivonják (a készülő tea így egyre hígabb – az első forrázat koffeintartalma nagyon magas, a matéhoz nem szokott fogyasztó szívét “megdobogtathatja”). Európában a matéteát a teacserje leveléhez hasonlóan fogyasztják: 2-3 g (gyakran filterezett) növényi nyersanyagból forrázással 2-3 dl tea készül.
A matétea íze és kémiai összetétele nagyban eltér a zöld vagy fekete teáétól, eltekintve attól, hogy az Ilex paraguariensis levele is tartalmaz koffeint és azzal rokon alkaloidokat. A száraz levél koffeintartalma 1-2%, és kb. feleennyi teobromin is található benne, teofillintartalma viszont elenyésző. Egy csésze „európai módon” elkészített matétea mintegy 80 mg koffeint tartalmaz (kb. annyit, mint egy pressszókávé), a dél-amerikai matéivók viszont egy alkalommal akár 250-400 mg (!) koffeint is elfogyaszthatnak.
A teacserjéhez hasonlóan a matétea is tartalmaz polifenolos vegyületeket, ezekkel magyarázható a növény jelentős, a zöldteáéhoz hasonló mértékű antioxidáns aktivitása. A matéban található polifenolok kémiailag jelentősen különböznek a teacserje polifenoljaitól (előbbi klorogénsav-származékokat, utóbbi katechineket tartalmaz). A klorogénsav-származékoknak nincs cserző tulajdonsága, így a matétea nem alkalmas hasmenés csillapítására, de a kémiai eltérésnek további, gyógyászati szempontból jelentősebb következményei is vannak. A matéban nem található meg a zöld tea kedvező egészségi hatásaiban kulcsszereplőnek tartott epigallokatechin-gallát (EGCG). Az antioxidáns hatást egyes forgalmazók gyakran assszociálják, sőt azonosítják a daganatmegelőző vagy daganatellenes hatással, de a két hatás közé nem tehető egyenlőségjel. A cserző tulajdonságú anyagok hiányának további következménye, hogy a matéból a koffein gyorsabban és nagyobb arányban szívódik fel, mint a teából, ezért a matétea élénkítő hatása gyorsabban jelentkezik.
A gyakran hivatkozott fogyasztó, testsúlycsökkentő hatás („a máté teában lévő kémiai kombinációk eredménye lehet nyilvánvalóan a NAGY áttörés a kalória-és zsírégetésben”) elméletileg a koffein anyagcsere-fokozó, vizelethajtó hatásával hozható összefüggésbe – forradalmi, tartós hatásra ne számítsunk. A matétea állítólagos afridiziákus hatása szintén élénkítő voltával függhet össze, ezzel azonban még nem foglalkoztak tudományos igénnyel.
A matétea erős antioxidáns (egyes tesztrendszerben nagyobb aktivitású, mint a zöld tea), ennek ellenére nem rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek szerint a fogyasztás együtt járna a daganatos megbetegedések számának csökkenésével. Sőt, újabban néhány olyan cikk látott napvilágot, amelyek szerzői szerint a túlzott matéfogyasztás fokozza egyes daganattípusok (elsősorban fej- és nyaktájéki tumorok) kockázatát. Az eredményeket sokan vitatják, ugyanis a következtetések alapjául szolgáló felmérések, adatok több kutató szerint nem kellően megbízhatóak. Annyi azonban bizonyos, hogy a matétea feldolgozása során alkalmazott füstölés következtében a levelek jelentős mennyiségű policiklusos aromás szénhidrogén-vegyületet (PAH) tartalmazhatnak, amelyek karcinogén hatása közismert tény. Nincs adat arról, hogy az átlagos európai matéfogyasztók körében gyakrabban alakulnának ki rákos megbetegedések, de ez nem is meglepő, mivel a nálunk forgalomba kerülő matétea általában nem füstölt, így ettől a veszélytől nem kell tartani.
Kép forrása: zmescience.com
