Minden kornak megvan a maga csodanövénye. Ami az 1990-es években az aloé volt, az ma a kender: gyakorlatilag nincs olyan betegség, amire – a túlzott elvárások alapján – ne lenne jó, ugyanakkor teljesen biztonságosnak gondolják, akik nem ismerik vagy alábecsülik a lehetséges kockázatokat. A kender egyébként ha nem is csodanövény, hasznos ipari gyógynövény: megfelelően előállított, állandó összetételű készítményei gyógyszerként engedélyezve vannak forgalomban, epilepsziától a hányás csillapításáig terjedő javallatokkal.
A kannabisz, másnéven marihuána (így nevezik a kender, latin nevén a Cannabis sativa termős virágzatát) ugyanakkor valószínűleg soha nem lesz a klasszikus értelemben vett gyógynövény. Ennek több oka van, s ezek közül csak az egyik, hogy a kendert elterjedten használják kábítószerként. A hallucinogén hatást a tetrahidro-kannabinol (THC) nevű vegyület alakítja ki, de ez csak az egyik a kender hatóanyagai közül. Újabban intenzíven kutatott vegyület a kannabidiol (CBD), amelynek hallucinogén hatása nincs, számos egyéb központi idegrendszeri hatása viszont igen. A kannabikromén (CBC) gyulladáscsökkentő hatása miatt ismert. A kannabigerol (CBG) hatásait, amely sok kendermintában jelentős mennyiségben van jelen, alig ismerjük – és ugyanez a helyzet azzal a több mint 100 kannabinoiddal (kender hatóanyaggal), amelyet eddig kimutattak a növényből. Ezek szerkezetileg rokon vegyületek, hatásaik részben hasonlóak, de esetenként nagyon is eltérőek lehetnek. Ha részleteiben sikerül megismerni egy vegyület hatásait, akkor az tiszta formában gyógyszerként forgalomba kerülhet – amint az a THC esetén meg is történt. Ez a jelenség más növények esetén lezajlott: a mák fájdalomcsillapító, görcsoldó, köhögéscsillapító alkaloidjai külön-külön mind hasznos gyógyszerek, de senkinek nem jut eszébe az ezek keverékét tartalmazó mákteát vagy ópiumot gyógyászati céllal használni.
A kender kémiailag igen változékony növény: számtalan változatában a fent említett sok tucatnyi vegyület aránya igen eltérő lehet, ami a hatásban is megnyilvánul. Éppen ezért a pontos összetétel ismerete nélkül nem mondható meg jó biztonsággal, hogy egy adott kenderminta pontosan milyen hatással rendelkezik. A gyógyszerként forgalomba hozott készítmények esetén pontosan ismert az összetétel, mivel ezek ellenőrzött körülmények között termesztett növények tisztított kivonatait tartalmazzák. A marihuána, vagy az abból egyszerű kivonással készült termék esetén az összetétel (némileg) nemesítéssel befolyásolható: ennek eredményeként léteznek az élvezeti célú, magas THC-tartalmú, illetve az újabban elterjedten kenderolaj előállítására használt, CBD-ben dús, THC-ban szegény változatok.
Napjainkban a legnépszerűbb legális kendertermék a kenderolaj. A helyzet itt is egy kicsit bonyolult, gyakran nem a kender magjainak préselésével nyert zsíros olajat nevezik kenderolajnak. Ez egyébként egy kedvező összetételű, telítetlen zsírsavakban gazdag, különösebb hatásokkal nem rendelkező olaj, kannabinoidtartalma alacsony. Amit manapság kenderolajnak neveznek, az többnyire a kannabisz szerves oldószeres vagy ún. szuperkritikus kivonatának olajos oldata – ebben az esetben az olaj, ami lehet akár kenderolaj, vagy valamilyen olcsóbb olaj, mindössze oldószer. A kenderolaj természetes formában legfeljebb 25 mg/kg CBD-t tartalmaz, ha ennél több van benne, az már mesterséges dúsítás eredménye, s mivel ennek biztonságossága ismeretlen, élelmiszerként (étrend-kiegészítőként) nem hozható forgalomba. Étrend-kiegészítőkben egyébként kizárólag a kendermag és annak feldolgozásával nyert termékek (az olajon kívül csíra, őrlemény, stb.) használhatóak fel, ezek THC-tartalma is szabályozott: az olajban maximum 10 mg/kg, egyéb termékekben 0,2 mg/kg.
A „kenderolaj” hatás alapvetően attól függ, hogy milyen összetételű kenderből készült kivonatból gyártják. Jelenleg a CBD-hez társítják a legtöbb kedvező hatást, ezért a forgalmazók ezt a vegyületet emelik ki, ugyanakkor ezek az olajok sok tucat egyéb kannabinoidot is tartalmaznak. Ezek hatása jórészt még ismeretlen, csakúgy, mint az olajok pontos hatásspektruma. A kenderről, két kiemelt vegyületéről (CBD és THC), ismeretlen összetételű extraktumairól számtalan tudományos cikkez publikáltak már eddig is, s ezek gyakran félreértett, eltorzított formában jelennek meg a laikus sajtóban. Az összkép alakulásához hozzájárulnak azok az „esetleírások”, anekdotikus beszámolók, amelyek mögött néha forgalmazói érdekek, de még gyakrabban kontroll nélküli tapasztalatok állnak. Ami nagyon hiányzik, azok a kevésbé fókuszban lévő kannabinoidok pontos hatásait feltáró kutatások, illetve ismert összetételű kivonatokkal végzett klinikai vizsgálatok, különös tekintettel a biztonságosságukra is. Ha több ilyen áll rendelkezésre, akkor a kenderolaj is megtalálhatja a helyét a gyógyászatban, s „mindenre jó csodaszerből” egyes készítmények célzottan használható szerekként szolgálhatják a gyógyulást. Egyelőre azonban jóval több a kérdőjel, mint a megalapozott állítás a kender dúsított termékeivel, kannabinoidjaival kapcsolatban.
