Bizonyára mindannyiunk számára ismert a ricinusolaj, mint hashajtó hatású növényi olaj. Ezen tulajdonsága miatt már a középkorban is előszeretettel alkalmazták, fénykorát pedig a 17-18. században élte, amikor is elfogadott gondolkozás volt, hogy az egészség csakis a rendszeres hashajtással érhető el. Ellene szól azonban, hogy fogyasztása hasi görcsökkel társul és az íze sem túl kellemes, ezért később a korszerűbb, kevesebb mellékhatással járó szerek miatt jelentősen visszaszorult az ilyen irányú felhasználása.
Olaszországban a fasizmus évei alatt a politikai foglyok vallatására volt használatos a ricinusolaj, ami alapján tovább él egy kifejezés: a „ricinusolajat használ”. Ez annyit jelent, hogy valaki erőszakos, tisztességtelen politikai cselekvést hajt végre.
Régebben robbanómotorok kenőanyagaként is használták, manapság viszont már biodízel-üzemanyagként való használata kezd előtérbe kerülni. Magyarországon is több üzemben folyik a biodízelként történő előállítása például a napraforgó, a repce, a szója és a len mellett.
A kozmetikai iparban is előszeretettel alkalmazzák, mint kenőcsök alapanyaga. Emellett a haj ápolására, növesztésére is sok fórumon a patikákban beszerezhető ricinusolajat ajánlják.
Gyógyszeripari segédanyagként is kiválóan alkalmazható, hiszen a polietoxidált származékával a zsíroldékony vegyületeket kiválóan lehet szolubilizálni, vagyis oldatba vinni.
A ricinus (Ricinus communis) a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó szubtrópusi, évelő növény, amit nagy, dekoratív levelei miatt dísznövényként is ültetnek. A magja 30-40% zsíros olajat és fehérjét tartalmaz. Belőle hideg préseléssel és az olaj hideg „mosásával” nyerhető a ricinusolaj. Ezzel az eljárással elkerülhető, hogy a növény mérgező vegyületeit ne tartalmazza a felhasználni kívánt olaj. A natív ricinus olaj (Ricini oleum virginale) a jelenleg használatos VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben is hivatalos.
A ricinus magjából 3-4 szem elfogyasztása már halállal járhat, hiszen az olaj fő vegyületei között találjuk a rendkívül toxikus ricint, ami egy lektin-típusú fehérje, letális dózisa mindössze néhány milligramm. A ricin biológiai fegyverek gyakori hatóanyaga, emellett pedig a Markov-gyilkosság miatt vált ismertté. A bolgár író combjába egy esernyő segítségével juttatták be a ricint, valószínűleg egy fém golyóban, aminek hatására Markov magas lázzal és felduzzadt nyirokcsomókkal kórházba került, ám a combjának röntgenképén semmi rendelleneset nem találtak és a vérképe sem utalt fertőzésre. A boncolás során azonban megállapították, hogy mérgezés áll a halála mögött, ami pedig a tünetek alapján a ricinre utalt. Nemrégiben ricint tartalmazó leveleket találtak, amelyeket a Pentagon vezetőinek és Donald Trump amerikai elnöknek címeztek. Ez alapján láthatjuk, hogy a mai napig használják, mint mérgező hatású, könnyen hozzáférhető természetes vegyületek.
A ricinusolaj másik mérgező vegyülete az alkaloid típusú ricinin, ami a központi idegrendszert stimulálja, légzési elégtelenségeket és izomgörcsöt okoz. A mag a tarkababra hasonlító külsejű, csillogó felületű, ezért veszélyes lehet például óvodák mellé ültetni, hiszen így a gyermekek könnyen összetéveszthetik a babbal és elfogyasztva súlyos mérgezés alakulhat ki náluk. A magok elfogyasztása után 2–24 óra elteltével jelennek meg a mérgezés tünetei, amelyek lehetnek a rossz közérzet, hányinger, hányás, hasmenés, hasi görcsök, homályos látás, görcsrohamok, nehézlégzés, bénulás, végül pedig a halál, amelynek az elsődleges oka a légzési- vagy szívelégtelenség, ismert ellenszere nincs.
Az olaj további fontos tartalomanyagaként megemlítendő a ricinolsav-észter, amelyet a bélrendszerbe kerülve a lipáz enzim glicerinre és ricinolsavra bont. Ez utóbbi lebontása már a vékonybélben megindul, ami miatt kellemetlen hasi görcsök is jelentkeznek, a hashajtó hatás mellett.
A ricinusolaj hashajtó hatása miatt székrekedés és műtéti előkészítések során használható. Humán tapasztalatok alapján tudhatjuk, hogy a natív olaj 5–10 grammjának elfogyasztása 8 órán belül kifejti a hatását. A gyorsabb hatás eléréséhez nagyobb dózis használata javasolt, maximum 30 gramm mennyiségben Fogyasztása nem javasolt terhesség esetén, hiszen méhizom-összehúzódást okoz, ami pedig vetéléshez vezethet. Fontos tudnunk, hogy mérgezések esetén ne alkalmazzunk a ricinusolajat, mint hashajtót, hiszen ez a zsíroldékony mérgező anyagok felszívódását elősegítheti.