A szöszös ökörfarkkóró (latin nevén Verbascum phlomoides) egy- vagy kétéves, tőlevélrózsás növény, amely a vegetációs ciklus első vagy második évében fejleszti 1-2 m magas virágzati szárát. Aranyló sárga virágai a száron alulról felfelé haladva júniustól augusztusig folyamatosan nyílnak. Porzói a fénylősárga párta csövéhez nőttek. Az egész növény molyhosan szőrös.
Hol, mikor és hogyan gyűjthető?
A szöszös ökörfarkkóró egész Magyarországon megtalálható, vadon terem, elsősorban ritkás tölgyesekben, legelőkön, száraz gyomtársulásokban fordul elő. A laza homoktalajok növénye, fényigényes és szárazságtűrő. Vadon termő rokon fajai (pl. molyhos ökörfarkkóró, dúsvirágú ökörfarkkóró, pompás ökörfarkkóró) szintén gyűjthetők, kivéve a lila virágú, lila porzójú vagy nagyon apró virágú fajokat (pl. lila ökörfarkkóró).
Virágait a kinyílás napján, a harmat felszáradása után kell gyűjteni, száraz időben, délelőtt, mivel délre már elhervadnak. A virágokat kézzel szedjük, de csak a szirmokat a hozzájuk nőtt porzószálakkal (a csészelevelek értéktelenek). A leszüretelt, friss virágok nagyon érzékenyek, hamar megbarnulnak, így azonnal szárítani kell őket, vékony rétegben kiterítve, jól szellőző helyen, akár tűző napon is. A szedést nehezítheti, hogy érzékenyebb egyéneknél a növény szinte minden részén található szőrképletek viszketést, köhögést válthatnak ki.
Bár elsősorban gyűjtött gyógynövény, termesztésével is foglalkoznak, sőt, van egy hazai nemesítésű, államilag elismert szöszös ökörfarkkóró fajtánk is, a ’Napfény’.
Mi mindenre jó a szöszös ökörfarkkóró?
A szöszös ökörfarkkóró már a középkorban is ismert és megbecsült gyógynövény volt. Akkoriban köptetőként és lázcsillapítószerként, hasmenés és gyomorfájás, valamint külsőleg kelések, sebek, ótvar, szemölcs, aranyér és hajhullás kezelésére ajánlották. De merev, egyenes szárát faggyúba vagy gyantába mártva fáklyaként is felhasználták, melyre népies elnevezései (királygyertya, mezei gyertya, fáklyafű) is utalnak.
A növény legértékesebb része a virága, méghozzá napsárga ragyogó virágpártája, melyet a fészekből kicsípve, csésze nélkül gyűjtenek. Nyálkaanyagokat (3-8%), szaponinokat, flavonoidokat (1-4%) és karotinoidokat tartalmaz, mely utóbbiak a sárga virágszín kialakításában is szerepet játszanak.
A növény virágaiból készült tea kiváló köhögéscsillapító, ezért elsősorban meghűléses betegségek, garat- és gégehurut, valamint a felső légutak gyulladásainak (és az ezzel társuló száraz köhögés) kezelésére alkalmas. Az ökörfarkkóró az Európai Gyógyszerügynökség által hivatalosan is elismert gyógynövények közé tartozik. A virágszirmok nyálkaanyagai bevonják a torok irritált, gyulladt nyálkahártyáját, vízzel kissé megduzzadva védőréteget képeznek rajta, így védik a külső ingerektől. Enyhe köptető hatással is rendelkezik, ez szaponintartalmának köszönhető. Az állatgyógyászatban is használják, ugyanis a kisállatok hurutos köhögését is enyhíti. Az ökörfarkkóró-virág forrázatának és főzetének enyhe antivirális (pl. A és B típusú influenza vírusok elleni) és gyenge antibakteriális hatása is van, ugyanakkor ezeket a hatásokat csak laboratóriumi körülmények között vizsgálták. A népi gyógyászatban fülgyulladás és fülekcéma ellen is hatásosnak tartják, ezzel kapcsolatban szintén nincsenek modern vizsgálati eredmények. Napjainkban a vegyiparban szőke hajat ápoló samponokat készítenek belőle.
A szöszös ökörfarkkóró tea elkészítési módja: Egy maréknyi szárított virágzatot (az Európai Gyógyszerügynökség egyszeri adagként 1,5-2 g-ot javasol) öntsünk fel 2 dl meleg vízzel, vagy keverjük bele őket bármilyen más, általunk kedvelt tea vizébe (az ökörfarkkóró-virágoknak nincs jellegzetes íze). Mivel a nyálkaanyagok hőre érzékenyek, nem célszerű a teakészítés során túl forró vizet alkalmazni. Hagyjuk állni 15-20 percig, majd szűrjük le és kortyonként fogyasszuk.
