A téli időszakban nagyobb gyakorisággal előforduló meghűléses megbetegedések során a felső légutak (orrüreg, a szájüreg, a garat és a gége) nyálkahártyája kiszáradhat, és az így kialakuló fokozott ingerlékenység köhögési rohamokat válthat ki. Ilyenkor a köhögés jellemzően nem jár köpetürítéssel, ebben az esetben száraz köhögésről beszélhetünk. Ugyanakkor megfázásos megbetegedésekben fokozódhat a nyáktermelődés, amely váladékürüléssel járó, produktív köhögést okoz. Míg száraz köhögés esetén a köhögés csillapítása az elsődleges cél, addig a produktív, köpetürítéssel járó köhögés kezelésére köptető hatású szer alkalmazása javasolt, amely elősegíti a nyák eltávolítását. A képződött váladék hígításával megkönnyíthető a köpetürítés, melynek egyik módja lehet a nagy mennyiségű folyadék, mint például koffeinmentes gyógyteák (kamilla-, hársfa-, bodzavirág-, csipkebogyótea) fogyasztása.
Köptető hatású gyógynövények
Az illóolajok (pl. kakukkfű-, eukaliptusz-, menta-, fenyőillóolaj) közvetlen a hörgőkre kifejtett köptető hatásuk miatt alkalmazhatók produktív köhögésben. Az illóolajok zsíroldékony összetevői a bőrön, a légutakon és a gyomor-bél nyálhártyán keresztül is felszívódnak, majd ezt követően a légutakban választódnak ki, ahol csökkentik a légúti váladék viszkozitását. Ez azt jelenti, hogy a sűrűn folyó váladék hígabbá válik, és ezáltal könnyebben ki tud ürülni. Az illóolajok hatóanyagai a tüdő csillóshámjának az aktivitását is fokozzák, így segítik elő a váladék eltávolítását. Az illóolajok nagy része helyi baktérium-, gomba- és vírusellenes hatással is rendelkezik. Fontos azonban megjegyezni, hogy a mentaillóolaj és a mentol 6 éves kor alatti gyermekek és asztmások esetén hörgőgörcsöt válthat ki, ezért alkalmazásuk nem ajánlott.
A kankalingyökérben és édesgyökérben lévő szaponinok kémiai szerkezetük révén csökkentik a felületi feszültséget, valamint a garat nyálkahártyájának ingerlésével köhögést váltanak ki, így nem csak a váladék viszkozitását csökkentik, de annak eltávolítását is elősegítik. A szaponinok előfordulása a növényvilágban igen gyakori, vízben és alkoholban egyaránt jól oldódnak, de a gyomor-bél rendszerből rosszul szívódnak fel, hosszú távú alkalmazásuk során a gyomor-bél nyálkahártya irritációja léphet fel. A hánytatógyökér (Cephaelis ipecacuanha) hatásért felelős vegyületei kis mennyiségben alkalmazva köptetők, nagyobb adagban azonban hánytató hatásúak. A gyomornyálkahártya ingerlése miatt a köptetők túladagolása émelygést, hányingert és hányást válthat ki.
A köptető hatású gyógynövények közül kiemelkedő jelentőségű a közönséges borostyán (Hedera helix), melynek használata már az ókor óta része az európai kultúrának és tradicionális gyógyászatnak. Légúti megbetegedésekben történő alkalmazására azonban csak az előnyös tulajdonságú hatóanyagainak megismerése után került sor. A borostyán köptető hatása mellett enyhe görcsoldó hatással is rendelkezik. A növény egyik szaponin-típusú hatóanyaga hörgőtágító hatással is rendelkezik, ezért a standardizált borostyánkivonatot tartalmazó készítmények (pl. csepp, szirup) alkalmazása krónikus obstruktív légúti betegségben szenvedők számára is előnyös lehet. Klinikai vizsgálatok során igazolták, hogy a borostyánkivonat nemcsak a produktív köhögéssel járó hörghurut esetén csökkenti a tüneteket, hanem az olyan kínzó, száraz köhögéssel járó betegségek esetén is hatásosnak bizonyult, mint a szilikózis. A borostyánkivonat alkalmazásának további előnye a többi, hasonló célból alkalmazott szaponin tartalmú kivonattal szemben, hogy kevésbé izgatja a gyomornyálkahártyát, így a gyermekek is jobban tolerálják a borostyán-tartalmú készítményeket. Alkalmazásuk azonban 1 éves kor alatt nem javasolt.
Összefoglalás
Általánosan elmondható, hogy a produktív köhögés terápiájában ma is kiemelkedő szerepet játszanak a természetes köptetők. A gyógynövények azonban nemcsak standardizált kivonatok és illóolajok formájában járulnak hozzá a terápiához. Hatóanyagaik egyes szintetikus köptetők kifejlesztése során is ötletadó vegyületek voltak. Az Indiában honos Adhatoda vasica nevű cserje alkaloid-típusú tartalomanyagai, a számos gyógyszer hatóanyagaként ismert brómhexin és ambroxol kifejlesztéséhez szolgáltak modellként.
