Az útifű fajok közül az egyik legismertebb a lándzsás útifű (Plantago lanceolata), amelynek levelét hazánkban a megfázásos betegségek kezelésére alkalmazzák. Azonban a fogyasztószerként elhíresült készítmények nem ezt, hanem a nyálkás (Plantago psyllium) vagy a homoki útifű (Plantago indica) magját, illetve az egyiptomi útifű (Plantago ovata) magját vagy maghéját tartalmazzák.
Az útifű magokban a hatásért felelős tartalomanyagok a poliszacharidok, amelyek 10-30% mennyiségben vannak jelen a drogokban. A poliszacharidok a bélben víz jelenlétében megduzzadnak, így lazítják a székletet, továbbá a bélfalra kifejtett feszítő hatás következményeként a székelési inger is fokozódni fog. A duzzadó poliszacharidok elsősorban a maghéjban fordulnak elő, ezért ennek a felhasználása terjedt el szélesebb körben. Érdekesség, hogy az útifű fajok magját tartalmazó készítmények hasmenés kezelésére is alkalmazhatók, ekkor ugyanis a bélben lévő víz megkötésével a béltartalom sűrűsödik, ezáltal a tünetek enyhülnek.
Humán vizsgálatokban az egyiptomi útifű magja növelte a székelés gyakoriságát, könnyítette a széklet ürítését, és növelte a széklet tömegét. Metaanalízisek eredményei alapján az útifű magok a koleszterinszintet 5-15%-kal, a rossz koleszterinként emlegetett LDL- szintjét 10-20%-kal csökkentik. Cukorbetegekben az étkezés utáni vércukorszint-emelkedést csökkentő hatást vizsgálva azt kapták eredményül, hogy az útifű fajok magjainak fogyasztásával jobban kontrollálható a vércukorszint. A készítmények elsősorban a hagyományos terápia kiegészítéseként használhatók.
Az útifűmagok fogyasztószerként való felhasználása egyre nagyobb népszerűségnek örvend, azonban a testsúlycsökkentő hatás nem bizonyított. Egy 2020-ban végzett metaanalízis cukorbetegségben szenvedőkben összegezte az útifűfogyasztás hatásait. Jelentős csökkenést tapasztaltak az LDL-szintjében és a vércukorszintben, azonban a HDL-szint és a testtömegindex (BMI) nem változott jelentősen. Egy 2019-es kutatás is hasonló eredménnyel zárult: sem a BMI, sem a derékkörfogat nem változott jelentősen az útifűmag fogyasztásának eredményeképp. Testsúlycsökkentő hatása enyhe hashajtóhatásából ered, a tartós eredmény érdekében ugyanakkor a rendszeres testmozgás és a megfelelő étkezés is elengedhetetlen.
Az útifű fajok magjainak fontos felhasználási területe az irritábilis bél szindróma (IBS) kezelése, ugyanis ebben a betegségben a székrekedés és hasmenés váltakozva jelentkezhet. A székletlazító hatásnak köszönhetően alkalmazhatók aranyér, bélrendszert érintő műtétek után és terhességi székrekedés esetén. Alkalmazásuk mellett nagyon fontos figyelni a megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre. Az útifű fajoknak kevés mellékhatása ismert. Egyéb gyógyszerek felszívódását csökkenthetik, így más készítményekkel való egyidejű alkalmazás esetén a bevételek között legalább fél-egy órának el kell telnie. A vércukorszint-csökkentő hatás miatt szükség lehet az egyes típusú diabéteszes betegek inzulinadagjának csökkentésére. A béltraktus szűkületei vagy bélelzáródás kialakulásának fokozott kockázata esetén alkalmazásuk nem ajánlott.
