Zanzibári gyógynövénytúránk során a következő bemutatott növény a csillaggyümölcs (Averrhoa carambola) vagy más néven karambola volt. A szuahéli nyelven Tunda-nyotaa-nak nevezett, a madársóskafélék családjába tartozó örökzöld növény kis fa vagy magas cserje méretű (1. kép). Szárnyasan összetett levelei, szórtan állnak. Virágainak színe a rózsás fehértől az ibolyáig terjed, 5 tagú csomószerű bugákban fejlődnek. Toktermése sárga, sárgás-zöld, bronz vagy narancssárga, tojásdad vagy elliptikus alakú. A termés keresztmetszete a 4–6, erősen kiemelkedő hosszanti bordától csillag alakú (2. kép). A terméshús szilárd és üveges, az édeskésen savanyútól a nagyon fanyarig változó íze kicsit a birsalmáéra emlékeztet. A helyiek csillaggyümölcsöt a konyhaművészetben alkalmazzák előszeretettel, mint díszítőelem, de számos más országban fogyasztják salátákban vagy italok formájában. A helyeik a karambolát a koleszterinszint csökkentésére is használják, és ajánlják napszúrás, hányinger, gyomorrontás, meghűlés esetére is. Ezentúl a növény virágait köhögések enyhítésére, a leveleit reuma kezelésére használják.

Ezen a fűszerültetvényen a termesztett narancsok nem a megszokott narancssárga színűek voltak, hanem zöldek. A növény mérete körülbelül bokor magasságú volt. A helyiek a narancsot chungwa-nak hívják. Az ültetvényen termesztett narancsok még éretten is zöld színűek (3. kép). A rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó Citrus nemzetségnek számtalan faja ismert. Zanzibárban az egyik legelterjedtebb az édes narancs (Citrus sinensis), de előfordul a keserű narancs, a mandarin és a pomeló is. A narancs örökzöld, alacsonyan elágazó, terebélyes, gömbölyded növény. Levelei szórt állásúak, aromás illatúak. Erős illatú virágai fehér színűek. A narancs felhasználása: a gyümölcs belsejét fogyasztjuk, felhasználhatjuk virágait illatszerekben, és likőrök alapanyagaként is. A keserű narancs étvágyfokozó hatású, az édes narancsot ízjavítóként használják.

A következő bemutatott növény a lemongrass volt (4. kép). A növény neve magyarul citromfüvet jelent, de nem azonos orvosi citromfűvel (Melissa officinalis). Itthon ezt a növényt citronellaként vagy indiai citromfűként ismerjük. A Cymbopogon citratus-t szuahéliül mchaichai-nak hívják, bár a túravezetőnk is inkább a lemongrass kifejezést használta. Az évelő növény első ránézésre a póréhagymához hasonlít, hosszú levelei lándzsa formájúak, citrom illatúak. Afrikában leginkább teaként fogyasztják, Indiában fűszerként is igen kedvelt. Zanzibáron a citromfüvet használják illatszerek, szappanok készítéséhez. Teáját máj és emésztési panaszok esetén fogyasztják. Illóolaját amellett, hogy rovarriasztóként is alkalmazzák aromaterápia részeként ajánlják kimerültségre, valamint külsőleg gomba- és baktériumellenes szerként.

A gyógynövénytúra során megismert növények közül az én kedvenc növényem a jódfa, vagy iodine tree volt (5. kép). Afrikában blompapajanak hívják. A Jatropha multifida, a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó bokor méretű laza lombkoronájú, körülbelül 2-3 méterre megnövő magas kis fa. Gyönyörű vörös színű virágai vannak. Az érett, száraz magvak mérgezőek. A helyiek a növény levelét külsőleg alkalmazzák. Korábban a növény szárának megsértése után a kifolyó átlátszó tejnedvet kenték a sebekre (6. kép). Túravezetőnktől megtudtuk, hogy a dörzsölés hatására sűrű, fehér, ragadós tejnedvre régen a növény leveleit tapasztották, hogy befedjék sebet és megelőzzék a további fertőzéseket, így azt lehet mondani, hogy a leveleket természetes ragtapaszként alkalmazták. Túravezetőnk azt is elmondta, hogy a szemben lévő kórházból még a mai napig sokszor átjönnek a fákhoz, a belőlük nyert tejnedvért, és napjainkban is használják a növényt bőrfertőzések, viszketés és rüh kezelésére. Régebben a növény levelét belsőleg használták vérhas esetén, továbbá a gyökerét gyomorfekélyre, magjait hánytatásra alkalmazták.